A dialektikai-materialista világkép lényege. Dia lek. A dialektika fogalma
Evolucionizmus és materializmus A pozitivizmus közvetítésével jelentkezett a század ember- és világképét átformáló további két, egymással és a pozitivizmussal is számos rokon vonást mutató szellemi áramlat a materializmus és az evolucionizmus.
Rozsnyai Ervin
Az angol empirizmus által elõkészített és a francia felvilágosodás idején, elsõsorban az "enciklopédisták" tanításaiban Lamettrie, Didereot, D'Alambert, Holbach jelentkezõ materializmus felfogása szerint az ember és a világ lényege anyagiságában rejlik, segítség az életkorral összefüggő hyperopia esetén anyagi lét és történés lehetséges. Az ember ugyanazokból az elemekbõl tevõdik össze a dialektikai-materialista világkép lényege ugyanazon törvényeknek van alávetve, mint minden más anyagi természetû dolog a világban, létét és tudati mûködését az anyagból lehet csak megmagyarázni.
Jóllehet a materializmus széleskörû elterjedése a pozitivizmusnak köszönhetõ, a két irányzat között bizonyos különbözõségek is tapasztalhatók. A pozitivizmus legfontosabb jellemzõje, hogy a tudományos megismerést a pozitív adatokra - a tényszerû tapasztalatokra - korlátozza, ezen túlmenõen semmilyen más megállapítást nem tart a dialektikai-materialista világkép lényege igazolhatónak.
A materializmus ezzel szemben a világ anyagi természetének megállapításakor "metafizika"-jellegû tételbõl indul ki, és ezzel túllép a pozitivizmus módszertani elvein. A materializmus képviselõi Ludwig BüchnerKarl VogtJohann Melaschott felfogása szerint az ember szellemi életének minden jelensége magyarázható tisztán mechanikus úton ható fizikai-kémiai erõkkel és törvényekkel.
Materializmus
A másik nagy hatású a dialektikai-materialista világkép lényege irányzata a Darwin származáselméletére épülõ evolucionizmus, ami az emberrõl vallott felfogás forradalmi átalakulásához vezetett. Már a korai biológiai fejlõdéselméletek Cuvier katasztrófaelmélete, St.
Hilaire leszármazási azonosságok, Goethe elmélete a növények és állatok változó õsformájáról is felismerték a fajok változását. Jelentõs Lamarck tétele, amely az élõlényeknek tökéletesedési ösztönt tulajdonít, továbbá megfogalmazza, hogy a környezethez való alkalmazkodás és az öröklõdés a biológiai a dialektikai-materialista világkép lényege során szerzett tulajdonságok.
A leszármazási elméletet terjesztette ki Charles Darwin "On the Origin of Species by Means of Natural Selection" A fajok eredete és a természetes kiválasztódás, címû mûvében, melyben a Csendes Óceán térségében gyûjtött anyagai alapján a biológiai fejlõdés mozgatórugójának a véletlen mutációkat, a dialektikai-materialista világkép lényege öröklõdést és az utódok túltermelését tekinti: Minden élõlénynek több utódja van, mint amennyi fennmaradásához szükséges lenne.
- Irodalom - osztály | Sulinet Tudásbázis
- Marxtól napjainkig
- Pukánszky-Németh: Neveléstörténet - Evolucionizmus és materializmus
Ezek között vannak eltérõ formák megváltozott tulajdonságokkal variációk, mutációkamelyek a létért folyó küzdelemben struggle for life jobban érvényesülnek és nagyobb számban szaporodnak. A kiválasztódás szelekció a környezethez legjobban alkalmazkodókat segíti a továbbfejlõdéshez.
Ebbõl a kiválasztódásból keletkezik minden állati és növényi faj. A Darwin elméletének materialista értelmezésével megszületõ darwinizmus, az angol tudós természettudományos elméletét filozófiai-világnézeti tanként értelmezte.
Az irányzat jelentõs képviselõje Ernst Haeckel Isten létének feltételezését, a lélek hallhatatlanságát, az anyag és szellem dualizmusát tagadva az õsnemzésbõl származtatta az életet, amely szerinte biokémiai folyamat.
Lenin által továbbfejlesztett dialektikus és történelmi materializmus marxizmus-leninizmusamely több elemében elkülönítette magát a pozitivista-materialista szemléletmódtól.
A dialektikus materializmus leglényegesebb eleme a dinamikusan értelmezett evolúciós elem, ami természettudományos szempontból elsõsorban Darwinra, filozófiai alapjait tekintve Hegelre alapozódik. A pozitivizmussal szemben dinamikusan, dialektikájában közelíti meg a valóság törvényszerûségeit.
Materializmus – Wikipédia
E a dialektikai-materialista világkép lényege szerint csupán az anyagi a dialektikai-materialista világkép lényege létezik. Az anyag nem statikusan, mennységi szempontok alapján értelmezhetõ jelenség, hanem alapvetõ elv, ami minõségi ugrásokkal, a dialektika törvényei alapján fejlõdik, és jut mind magasabbrendû megjelenési és mûködési formákhoz. Az élet nem vezethetõ vissza egyszerûen szervetlen anyagi formákra, hanem azok minõségileg magasabbrendû formája, ami érvényes a természeti lény emberre és tudati életére.
A történelmi materializmus a a dialektikai-materialista világkép lényege fejlõdést és az embert, mint társadalmi lényt elemzi. E felfogás szerint az egyetlen igazi történelemformáló tényezõ az anyagi létalap, a gazdasági helyzet, a termelés, fogyasztás, a termelõ eszközök és termelõerõk közötti viszony.
A gazdasági struktúrából, mint alapból következik a társadalmi helyzet, az ideológiai felépítmény, amely a jogi, politikai rendet eredményezi, a filozófiai, erkölcs vallás.
Dia lek. A dialektika fogalma
Az ideológiai felépítmény megmerevedett formái az uralkodó osztályok érdekeit képviselik, akik saját anyagi, gazdasági és társadalmi helyzetének biztosítására és igazolására merevítik meg a felépítmény konstrukcióit.
A vallás a "nép ópiumaként" arra szolgál, hogy a kizsákmányolt társadalmi osztályokat a túlvilággal kecsegtetve arra ösztönzi, hogy elviseljék a szociális igazságtalanságot, elnyomást, a kizsákmányolást, ahelyett, hogy harcolnának szociális jogaikért.
Az embert meg kell szabadítani ettõl az elidegenedéstõl, és rá kell döbbenteni arra, hogy szociális jogait érvényesítse.
Ez csupán osztályharc útján történhet meg, melynek végsõ célja az "osztály nélküli társadalom". A felfogás antropológiai szempontból is fontos eleme annak hangsúlyozása, hogy az ember a társadalmi viszonyok összessége, az egyes ember, mint individuális személy másodlagos, funkciója elsõsorban a társadalmi haladás szempontjából érdekes.