A dialektikai-materialista világkép lényege. Dia lek. A dialektika fogalma

a dialektikai-materialista világkép lényege

Evolucionizmus és materializmus A pozitivizmus közvetítésével jelentkezett a század ember- és világképét átformáló további két, egymással és a pozitivizmussal is számos rokon vonást mutató szellemi áramlat a materializmus és az evolucionizmus.

Rozsnyai Ervin

Az angol empirizmus által elõkészített és a francia felvilágosodás idején, elsõsorban az "enciklopédisták" tanításaiban Lamettrie, Didereot, D'Alambert, Holbach jelentkezõ materializmus felfogása szerint az ember és a világ lényege anyagiságában rejlik, segítség az életkorral összefüggő hyperopia esetén anyagi lét és történés lehetséges. Az ember ugyanazokból az elemekbõl tevõdik össze a dialektikai-materialista világkép lényege ugyanazon törvényeknek van alávetve, mint minden más anyagi természetû dolog a világban, létét és tudati mûködését az anyagból lehet csak megmagyarázni.

Jóllehet a materializmus széleskörû elterjedése a pozitivizmusnak köszönhetõ, a két irányzat között bizonyos különbözõségek is tapasztalhatók. A pozitivizmus legfontosabb jellemzõje, hogy a tudományos megismerést a pozitív adatokra - a tényszerû tapasztalatokra - korlátozza, ezen túlmenõen semmilyen más megállapítást nem tart a dialektikai-materialista világkép lényege igazolhatónak.

A materializmus ezzel szemben a világ anyagi természetének megállapításakor "metafizika"-jellegû tételbõl indul ki, és ezzel túllép a pozitivizmus módszertani elvein. A materializmus képviselõi Ludwig BüchnerKarl VogtJohann Melaschott felfogása szerint az ember szellemi életének minden jelensége magyarázható tisztán mechanikus úton ható fizikai-kémiai erõkkel és törvényekkel.

Materializmus

A másik nagy hatású a dialektikai-materialista világkép lényege irányzata a Darwin származáselméletére épülõ evolucionizmus, ami az emberrõl vallott felfogás forradalmi átalakulásához vezetett. Már a korai biológiai fejlõdéselméletek Cuvier katasztrófaelmélete, St.

Hilaire leszármazási azonosságok, Goethe elmélete a növények és állatok változó õsformájáról is felismerték a fajok változását. Jelentõs Lamarck tétele, amely az élõlényeknek tökéletesedési ösztönt tulajdonít, továbbá megfogalmazza, hogy a környezethez való alkalmazkodás és az öröklõdés a biológiai a dialektikai-materialista világkép lényege során szerzett tulajdonságok.

A leszármazási elméletet terjesztette ki Charles Darwin "On the Origin of Species by Means of Natural Selection" A fajok eredete és a természetes kiválasztódás, címû mûvében, melyben a Csendes Óceán térségében gyûjtött anyagai alapján a biológiai fejlõdés mozgatórugójának a véletlen mutációkat, a dialektikai-materialista világkép lényege öröklõdést és az utódok túltermelését tekinti: Minden élõlénynek több utódja van, mint amennyi fennmaradásához szükséges lenne.

  1. Irodalom - osztály | Sulinet Tudásbázis
  2. Marxtól napjainkig
  3. Pukánszky-Németh: Neveléstörténet - Evolucionizmus és materializmus

Ezek között vannak eltérõ formák megváltozott tulajdonságokkal variációk, mutációkamelyek a létért folyó küzdelemben struggle for life jobban érvényesülnek és nagyobb számban szaporodnak. A kiválasztódás szelekció a környezethez legjobban alkalmazkodókat segíti a továbbfejlõdéshez.

a dialektikai-materialista világkép lényege

Ebbõl a kiválasztódásból keletkezik minden állati és növényi faj. A Darwin elméletének materialista értelmezésével megszületõ darwinizmus, az angol tudós természettudományos elméletét filozófiai-világnézeti tanként értelmezte.

Az irányzat jelentõs képviselõje Ernst Haeckel Isten létének feltételezését, a lélek hallhatatlanságát, az anyag és szellem dualizmusát tagadva az õsnemzésbõl származtatta az életet, amely szerinte biokémiai folyamat.

Lenin által továbbfejlesztett dialektikus és történelmi materializmus marxizmus-leninizmusamely több elemében elkülönítette magát a pozitivista-materialista szemléletmódtól.

vakító szemészet

A dialektikus materializmus leglényegesebb eleme a dinamikusan értelmezett evolúciós elem, ami természettudományos szempontból elsõsorban Darwinra, filozófiai alapjait tekintve Hegelre alapozódik. A pozitivizmussal szemben dinamikusan, dialektikájában közelíti meg a valóság törvényszerûségeit.

Materializmus – Wikipédia

E a dialektikai-materialista világkép lényege szerint csupán az anyagi a dialektikai-materialista világkép lényege létezik. Az anyag nem statikusan, mennységi szempontok alapján értelmezhetõ jelenség, hanem alapvetõ elv, ami minõségi ugrásokkal, a dialektika törvényei alapján fejlõdik, és jut mind magasabbrendû megjelenési és mûködési formákhoz. Az élet nem vezethetõ vissza egyszerûen szervetlen anyagi formákra, hanem azok minõségileg magasabbrendû formája, ami érvényes a természeti lény emberre és tudati életére.

A történelmi materializmus a a dialektikai-materialista világkép lényege fejlõdést és az embert, mint társadalmi lényt elemzi. E felfogás szerint az egyetlen igazi történelemformáló tényezõ az anyagi létalap, a gazdasági helyzet, a termelés, fogyasztás, a termelõ eszközök és termelõerõk közötti viszony.

A gazdasági struktúrából, mint alapból következik a társadalmi helyzet, az ideológiai felépítmény, amely a jogi, politikai rendet eredményezi, a filozófiai, erkölcs vallás.

Dia lek. A dialektika fogalma

Az ideológiai felépítmény megmerevedett formái az uralkodó osztályok érdekeit képviselik, akik saját anyagi, gazdasági és társadalmi helyzetének biztosítására és igazolására merevítik meg a felépítmény konstrukcióit.

A vallás a "nép ópiumaként" arra szolgál, hogy a kizsákmányolt társadalmi osztályokat a túlvilággal kecsegtetve arra ösztönzi, hogy elviseljék a szociális igazságtalanságot, elnyomást, a kizsákmányolást, ahelyett, hogy harcolnának szociális jogaikért.

Az embert meg kell szabadítani ettõl az elidegenedéstõl, és rá kell döbbenteni arra, hogy szociális jogait érvényesítse.

a dialektikai-materialista világkép lényege Befolyásolja-e a smink a látást?

Ez csupán osztályharc útján történhet meg, melynek végsõ célja az "osztály nélküli társadalom". A felfogás antropológiai szempontból is fontos eleme annak hangsúlyozása, hogy az ember a társadalmi viszonyok összessége, az egyes ember, mint individuális személy másodlagos, funkciója elsõsorban a társadalmi haladás szempontjából érdekes.

Olvassa el is