A bioetika problémája jogi szempontból. A szervátültetéssel kapcsolatos jogi és etikai kérdések

A szervátültetéssel kapcsolatos jogi és etikai kérdések Dr. Alföldy Ferenc Az etikai és jogi kérdések általában nem választhatók élesen szét egymástól, ugyanis az etika inkább tartalmazza a beteg íratlan jogait, a jog pedig inkább meghatározza a beteggel foglalkozók ténykedésének szabályait.

Ha a fenti szempont szerint választjuk kétfelé a kérdést, alapvető annak a meghatározása, hogy ki az élő és ki a halott.

Rovat: A jövő jogásza Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek. A cikk szerzője szerint a jogalkotónak kimerítően szabályoznia kellene az emberi embrióval kapcsolatos kutatás és bioetikai kérdések feltételeit.

Köztudott, hogy évezredeken keresztül a halál fogalma egyet jelentett a szívműködés, a légzés megszűnésével és a a bioetika problémája jogi szempontból tág, fénymerev voltával. Ha az orvos ezeket a tüneteket konstatálta, a halál bekövetkeztét megállapította akkor, amikor és ebben sem a rokonok sem a szakma más képviselői, sem bárki más nem kételkedtek.

A halál bekövetkezte és a szívműködés megszünte közötti összefüggés évezredeken keresztül ivódott be tudatunkba és fel sem merült az a kérdés, hogy a hóhér pallosa által fejvesztett -bár nyilvánvaló jelei voltak a szívműködésnek -vajon él-e vagy már halott. Az érzelem, a bioetika problémája jogi szempontból én-tudat, a személyiség és a szív szoros összekapcsolását tudatunkban mi sem bizonyítja jobban, mint a nyelvünkben és más nyelvekben is máig is élő számos kifejezés édes szívem, szívbéli jóság, szívem szerint, szívfájdalom stb.

Nehéz azonban egy gondolatvilágot megváltoztatni, főleg akkor, ha erre nem is törekszünk. Ma azonban, egy donor halálának megállapításánál, amikor egy szakértőnek nevezett orvoscsoport más tünetek alapján és más elvek szerint állapítja meg a halált, mindenkiben kétség támad, valóban halott-e a halott.

A fogantatás, és ami mögötte van – egyes speciális kérdések a büntetőjog szemszögéből

Az agyhalál fogalma nem újkeletű, közel száz éves múltra tekint vissza. Aktuálissá mégis a szervátültetésekkel kapcsolatban vált. Szükséges volt tehát nem csak fiziológiai, hanem filozófiai, teológiai értelemben is átértékelni a halál fogalmát.

Újraéleszteni csak azt lehet, aki meghalt. A halált hagyományos úton állapították meg. Az újraélesztett tehát halott volt-e akkor, amikor az újraélesztést megkezdték, vagy csak megszünt a szívműködés és a légzés, ennek következtében kitágultak a pupillái.

III. évfolyam, II. félév

A halál ugyanis végleges és visszafordíthatatlan, filozófiai értelemben, de fiziológiai értelemben nem. Mert a halál egy folyamat, amely alkalmasint a szívműködés, a légzés megszűnésével kezdődik és folytatódik az egyes szervek, szövetek, sejtek halálával.

Ezért fiziológiailag lehetséges olyan állapot, amikor a halál folyamata megkezdődött, de ez a folyamat megállítható, visszafordítható. A fiziológiai, filozófiai, teológiai és jogi szakértők egybehangzó véleménye és a tudományos kutatás eredményei alapján is a halált jelenleg az agyműködés visszafordíthatatlan és teljes megszűnése jelenti, az agy halála megelőzi a többi szerv, szövet halálát Az agyhalál tüneteit lehet észlelni a különböző műszeres és eszközös vizsgálatokkal vagy az agytörzs működésének hiányát bizonyító vizsgálatokkal.

Akadémikus vagy filozófiai annak a kérdésnek a vitája, hogy agyhalálról, agytörzsi halálról, a teljes agy haláláról vagy az agy teljes haláláról beszélünk-e.

A gyakorlatban mindegyik ugyanazt jelenti. Az agyhalál fogalma azért nyerhetett polgárjogot és azért lett elfogadott a fiziológia, filozófia, és hittudományok többségének területén, mert kétségtelenné vált, hogy az életet az agy működése jelenti.

Manapság nem is az a kérdés, hogy agyhalál létezik-e, elfogadható-e, hanem az említett fogalmakon folyik a vita:agyhalál, teljes agyhalál, agytörzsi halál, az agy teljes halála.

Az emberi embrió jogi helyzete

Ennek, mint rámutattam, a gyakorlatban nincs jelentősége. Az agyhalál fogalmát és annak megállapíthatóságát a vezető nagy világvallások ideológusai elfogadták és ennek szellemében alkották meg törvényeiket a holttestből történő szerv vagy szöveteltávolítás tekintetében a jogalkotók.

A törvény sokszor ellentétben áll azoknak a vallásoknak a bioetika problémája jogi szempontból szellemével, amelyek az agyhalál tényét nem tették magukévá. Ez a helyzet pl. Japánban, ahol a sintoizmus, taoizmus, buddhizmus ellentétben áll az agyhalál fogalmával, a törvény ennek megállapítására mégis lehetőséget ad. Hasonlóan, bár a törvény sem teszi lehetővé az agyhalál megállapítását, a vallás szembehelyezkedett az agyhalál fogalmának bevezetésével konfucianizmus, buddhizmus, brahmanizmus, Kína, India stb.

Az agyhalál fogalmának elfogadásával kapcsolatban is fellelhető egy sajátos etikai kérdés, nevezetesen az, hogy van-e joga és erkölcsileg elfogadható-e, ha az orvos nem állapítja meg az agyhalál diagnózisát csak azért, mert vallási vagy filozófiai meggyőződése ezzel ellenkezik. Ez a helyzet jogilag a gyakorlatban nem szabályozható, bár a gyógyítás szabadsága kategóriába sorolható.

A szervátültetéseket tekintve az átültethető szerv forrása háromféle lehet. Származhat élő, emberi donorból, megtartott szívműködésű vagy a szívmegállás utáni állapotban levő halott donorból, vagy más fajból. Mindhárom forrás mellett és ellen a bioetika problémája jogi szempontból szólnak érvek.

Etikai és jogi kérdések heterotranszplantáció esetén A heterotranszplantáció vagy xenotranszplantáció útja jelenleg járhatatlan, azonban az immuntolerancia kialakítása révén elméletileg lehetséges, azonban ekkor is számolni kell számos etikai, jogi és szociális nehézséggel.

Csak példaként említem az állatvédők nem is alaptalan aggodalmát, hogy egyes állatfajokat esetleg kipusztulás fenyegeti, tiltakozásukat, miszerint az állat, mint élőlény élethez való jogát durván sértjük meg. Itt azért meg kell jegyeznem, hogy Németországban évente minden lakos egy fél disznót fogyaszt el, mégsem tiltották a bioetika problémája jogi szempontból a sertéshizlaldákat.

De gondolni kell arra a kisgyermekre is, aki majomból származó szívvel éli mindennapos életét és ekkor óhatatlanul Darwin - kissé félremagyarázott - származástana jut eszünkbe. Ha olyan kimérákat sikerül előállítani emberi gének manipulációjával, amelyek tenyésztésük folyamán alkalmasak a szervátültetésre, nem vetődik-e fel fogyasztásuk esetén a kannibalizmus vádja?

Azt hiszem a kérdésekre nem csak a jelen, a jövő sem tudja a választ. Etikai és jogi kérdések élõ donor esetében Az élő donorból származó átültetés esetén a kérdések java része orvosi: alkalmas-e orvosi szempontból a donor egy bizonyos szervének eltávolítására, alkalmas-e a szerv orvosi szempontból az átültetésre.

A kérdések másik része inkább etikai: elfogadható-e etikailag egy egészségesnek ismert egyén olyan műtéte, amely nem az ő érdekét, hanem egy másik személy érdekét hivatott szolgálni.

Súlyosbítja a helyzetet az, hogy a beavatkozás csonkító jellegű és a beavatkozás során a donort komoly kockázatnak tesszük ki. Elfogadható talán emocionálisan involvált egyének között, mint szülő-gyermek, házastársi kapcsolat.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy ki lehet-e zárni az egyneműek vagy különneműek élettársi kapcsolatát? Azonban az altruista indíttatású adományozás kétségeket szemüvegkeretek hyperopia, főként azért, mert az ellenszolgáltatás lehetősége felmerül, ami nem kívánatos következményekhez, szervkereskedelemhez vezethet.

De nem biztos, hogy jobb hagyni a beteget sorsára, mint pénzért vásárolni egy vesét számára. A donor oldaláról nézve pedig, ha a donornak más eladható tulajdona nincs az anyagi lét biztosítása érdekében saját maga és családja számára, akkor miért fosztjuk meg ettől a lehetőségtől?

Hiszen a test feletti önrendelkezés joga erre elvileg lehetőséget ad és nem tartjuk etikailag kifogásolhatónak azt sem, hogy valaki naponta életveszélyes mutatvánnyal biztosítja gazdasági egyensúlyát. Sot még tapsolunk is neki. Az általános felfogás szerint etikailag elfogadható élő donorokból történő szervátültetés emocionálisan involvált egyének között, és olyan kultúrákban is, ahol az altruista szemléletnek komoly kulturális hagyományai vannak pl.

Nagy valószínűséggel ez az etikai engedmény is olyan megegyezésen alapul, amely lehetőséget ad a szervátültetésekre azokban az országokban, ahol más forrás csak korlátozottan vehető igénybe iszlám világ, távolkelet. Élő donorból történő szervátültetés esetében, ha a szerv nem páratlan, vagy életfontos, a jogi szabályozás viszonylag egyszerű. Megköveteli az önkéntességet, az ingyenességet, a külső kényszertől való mentességet és tájékozott beleegyezésen alapszik.

Tekintettel arra, hogy az európai országokban élő donorból történő átültetést csak vérszerinti rokonok között végeznek, a fenti körülmények könnyen biztosíthatóak. Különös figyelmet érdemel azonban az a körülmény, hogy a vizsgálóban a lelki kényszer pl. Ez azonban már nem jogi, hanem etikai területet érint, de még etikai kódex-szel sem lehet szabályozni. Ilyenkor az orvosnak kell magára vállalnia a beavatkozás elmaradásának valós vagy kitalált okait. A másik kiemelésre érdemes kérdés a páratlan szerv szegmentjének átültetésével kapcsolatos.

Ez esetben az orvosi kockázat lényegesen magasabb, rendkívül nehéz, csaknem lehetetlen megítélni azt, hogy a kockázat és a várható eredmény egymással egyensúlyban van-e?

A fenti példák már átvezetnek az orvosi és betegjog területéről az orvosi etika területére. A fenti kérdések és a rájuk adható válaszok sugallják, hogy páratlan szerv szegmentjének átültetése etikai szempontból csak és kizárólag genetikailag DNS alapján történő azonosítás rokonok között engedhető meg, a jelenlegi törvényi szabályozás keretein belül, olyan intézményekben, ahol az ilyen jellegű beavatkozásokban "split képzés, reduced liver képzés" tapasztalatuk és gyakorlatuk van.

Újabb jogi és etikai kérdés merül fel akkor, ha az átültetés nem vérszerinti rokonok között történik. Van-e joga valakinek arra, hogy jó látástechnika megcsonkíttatásával segítse embertársát gyógyulásában, van-e joga a betegnek ezt elfogadni.

In Praise Of Conflict - Jonathan Marks - TEDxPSU

Ez felveti a test feletti önrendelkezésnek jogát és a beteg gyógyuláshoz való jogát egyaránt. Pius, II. János Pál pápa állásfoglalására is tekintettel, nem zárja ki ezt a lehetőséget.

Ennek eredménye az, hogy emocionálisan involvált egyének között az európai kultúrák etikailag elfogadhatónak tartják a nem vérszerinti rokonok közötti szervátültetést, az iszlám pedig egyenesen kívánatosnak tartja emocionális érintettség nélkül egyszerűen altruista indíttatás esetében is. Sajnálatos módon, ilyen esetekben óhatatlanul felmerül a háttérben mozgó anyagi érdekeltség lehetősége, amit kizárni nem lehet.

Az ellenszolgáltatás fejében történő szervadományozás újabb etikai-jogi kérdéseket vet fel. Jelenleg a világ országa törvényi úton tiltja a szervadományozással kapcsolatos anyagi ellenszolgáltatást és a szervkereskedelmet, tehát a jogi szabályozás egyértelmű.

Hallgatói dolgozatok - Böngészés - tárgyszó: "abortusz"

Etikai szempontból azonban számos ellenvélemény is figyelemre méltó, mert úgymond, jobb venni egy átültetheto szervet, mint a beteget hagyni sorsára.

Etikai szempontból nem kifogásoljuk azt sem, ha valaki naponta életveszélyes mutatvánnyal szemész bevezetése látássérült vezetésbe kenyerét a cirkuszban. A szerv adományozásáért kapott anyagi ellenszolgáltatás nem csak a donort, de családját is jobb szociális körülmények közé juttatja, van-e joga a társadalomnak ezt megakadályozni, ha a halott donorok esetében olyan szigorúan ragaszkodik a test feletti önrendelkezéshez?

A hazai jogi szabályozás szerint az élő donorból történő veseátültetéssel kapcsolatos szakmai és etikai kérdések súlyát a bioetika problémája jogi szempontból, a törvény és miniszteri rendelet által előirt "Élő donor bizottság" vállalja magára.

Egyéb könyveink

Ennek ellenére, mind a szakmai, mind az erkölcsi döntés ódiumát a beavatkozást végző transzplantológusok viselik, ugyanis a bizottság tagja nem lehet az, aki a szerveltávolításban és az átültetésben részt vesz. De ki ismerheti jobban e sajátos terület buktatóit, kockázatát, várható eredményét, a bioetika problémája jogi szempontból, kontraindikációit, mint a transzplantációval foglalkozó sebész-aneszteziologus-nephrologus munkacsoport, de a döntés joga mégsem az ő kezükben van, az "Élő donor bizottság" döntését csak végrehajtják.

Indokolt ennek a szabályozásnak a megváltoztatása, az "Élő donor bizottság" megszüntetése, bármilyen lelkiismeretesen, legjobb tudásuk és legjobb szándékuk mellett is végezték a munkájukat. Etikai és jogi kérdések cadaver donor esetében A halott ember testébõl történõ szervátültetést bizonyos körülmények között a törvény lehetõvé teszi.

A szemüvegek költségei orvosi szempontból megvannak a feltételei.

Terjed ugyan a "non heart beating" donorból származó szerveltávolítás gyakorlata, azonban ez csak veseátültetés esetén járható út, és mind etikai, mind jogi kétségeket hagy maga után. Ugyanis nem végezhetõ a betegen olyan beavatkozás, amely nem az a bioetika problémája jogi szempontból szolgálja.

Addig, amíg a halál bekövetkezte nincs deklarálva, az illető beteg és a nyirokcsomó eltávolítás vagy az artériás és vénás kanülök bevezetése a szervek lehűtéséhez, nem szolgálják az érdekét. Ha a halál bekövetkeztét megállapítják, akkor vonatkozik rá csak a megfelelő törvény. Etikai szempontból pedig kétséges, hogy a preparált beteg hivatalosan még nem halott szívmegállását várni, helyes eljárás-e?

Az agyhalott donor esetén a kérdések inkább jogi természetűek. Nevezetesen, milyen jogok illetik meg a halottat. Nyilvánvaló, hogy a halál bekövetkezte után a halottat elsősorban kegyeleti jogok illetik meg, a személyiségi jogok érvényüket vesztették.

Bioetika – Orvosi Etika (AOK)

Ezen túl tekintettel kell lenni a halott végakaratára is. Nem döntheto el biztosan az, hogy a jog hierarchiájában a kegyeleti jog magasabb rendű-e egy másik ember gyógyulásához, élethez való jogával szemben. Véleményem szerint az élethez a bioetika problémája jogi szempontból jog felsobbrendű. Abban is bizonytalan vagyok, hogy a bioetika problémája jogi szempontból végakaratot milyen mértékben kell tekintetbe venni.

A törvény a legtöbb országban, ahol az opting in törvény, tehát a pozitív beleegyezés szelleme érvényesül, bizonytalan esetben a hátramaradottakra ruházza a döntés jogát. Az azonban egyértelmű, hogy végrendelet hiányában az öröklés rendjét a törvény szabályozza és nem a legközelebbi hozzátartozó határozza meg.

Miért van hát a megkülönböztetés, hiszen tekinthetjük az elhunyt szerveit az örökség részének. Számomra az sem egészen érthetõ, hogy a hátramaradottakat miért kényszeríti a törvény tragikus helyzetükben egy olyan döntés meghozatalára, ami esetleg életük végéig nyomasztani fogja őket.

Ezzel szemben egyértelmű az opting out, vagyis a presumed consent, azaz a tiltakozás hiánya, mint feltételezett beleegyezés törvény előnye. Ez nem csak a donorok nagyobb számában nyilvánul meg, hanem abban is, hogy az említett negatív lélektani hatásokat megelőzi, kivédi.

János Pál: Centesimus annus kezdetű enciklika DH II. Vatikáni Zsinat: Dignitatis humanae kezdetű nyilatkozat a vallásszabadságról Nyilatkozat az emberi embrionális őssejtek előállításáról, valamint tudományos és terápiás felhasználásáról EV II.

Úgy gondolom, hogy a hétköznapi ember kétségeit az okozza, hogy nem bizonyos abban, hogy az agyhalál megállapítását illetően a tévedés lehetősége kizárt, mi több, a szándékosság esete is előfordulhat, ezért, ha teheti, akkor a visszautasítás lehetőségével élni fog. Háttérben marad azonban az a tény, hogy teljes mértékben megbíznak azokban, akik az agysérültet kezelik, majd kétkednek ugyanazokkal szemben, amikor az agyhalál diagnózisát felállítják.

Ahogy korábban említettem, a cadaver donorok esetében a kérdések inkább jogi jellegűek, ezért a tennivalók és a követendő eljárások jobban szabályozhatóak. Az, hogy az agyhalál megállapítását követően kik, mikor, hogyan és milyen körülmények között távolíthatnak el a holttestből szövetet vagy szervet átültetés céljából, rendkívül pontosan meg van határozva minden ország törvényében, ahol egyáltalán ilyen törvény van.

A gyakorlatban azonban kétféle szellemben fogant törvény terjedt el. Az egyik megköveteli a donor még életében adott hozzájárulását opting a bioetika problémája jogi szempontból, contracting in esetleges halála esetén szerveinek transzplantációs célú átültetéséhez, a másik a tiltakozás hiányára, mint feltételezett beleegyezésre opting out, presumed consent alapoz. Az "opting in" rendszer vitathatatlan előnye, hogy az elhunyt akaratának megfelelően történnek a dolgok halála után, az egészségügyiek számára pedig az, hogy a jogi és erkölcsi felelősséget átruházza a meghalt egyénre vagy hátramaradottaira.

A legtöbb ország törvénye azonban még ez esetben sem teszi feleslegessé vagy ajánlja a hátramaradottak hozzájárulásának megszerzését. Hátránya azonban az előnyökkel szemben véleményem szerint olyan nagy, hogy a szervátültetésre várók nagy száma érdekében elfogadhatatlan.

Ugyanis az átültethető donorszervek hiánya a világ minden országában -talán az egyetlen Ausztriát kivéve-rendkívül súlyos.

A transzplantációk indikációjának köre no, a kontraindikációk száma egyre csökken, a modern medicina egyre inkább képes a a bioetika problémája jogi szempontból várók életének meghosszabbítására, így a szervátültetésre várók száma minden szerv tekintetében egyre nagyobb.

Mivel élő donor lehetősége csak keveseknek van, illetve szív esetében ez fel sem merülhet, egyértelműen a holttestből történő szerveltávolítás az egyetlen útja az igények kielégítésének.

Az átültethető szervek megfelelő számához háromféle úton juthatunk. Vagy adjuk halálunk a bioetika problémája jogi szempontból önként akár előzetes hozzájárulás után opting in vagy elvesszük az alkalmazott törvény keretein belül opting outvagy élő donoroktól pénzért vásároljunk.

Úgy gondolom, hogy a három alternatíva felvázolása egyértelműen meghatározza a tennivalót is mind a jog, mind az etika tekintetében. Sem a pénzért való vásárlás aminek megvannak a maga veszélyei, mint kereskedelem, feketepiac, bűnözés sem az opting in rendszer nem tartható sem jogosabbnak, sem etikusabbnak a presumed consent opting out a bioetika problémája jogi szempontból szemben.

Az opting in rendszer etikailag is kifogásolható, amikor bárkit arra kényszerit rendelet vagy törvény útján, hogy nyilatkozzon pl. Ez a cselekedet önmagában etikát és személyiségi jogokat sért vagy sérthet.

Úgy gondolom, hogy ennél a bioetika problémája jogi szempontból sérti az etikát és az emberséget, ha a meghalt egyén hátramaradottait órákon át gyötörjük kérdéseinkkel, indokainkkal, hogy hozzájárulásukat megnyerjük. Még ennél is súlyosabbnak vélem azt a helyzetet - mert morális alap nélkül való- amikor a hozzátartozó alkalmasint nem is ismerve az elhunyt ilyen jellegű akaratáthozzájárulását adja, hogy az elhunyt szerveit eltávolíthassák. Ha lehet fokozni, akkor ez a kérdés hatványozottan merül fel kiskorú donor esetében.

Köztudott, hogy -sajnálatos módon- gyermekszervekre is szükség van. A jog a bioetika problémája jogi szempontból könnyű, amikor azt mondja, hogy a szülő, gyám, törvényes képviselő hozzájárulását kell megszerezni. Ez azonban kétoldalú. Mert emberileg, etikailag rendkívül nehéz helyzetbe hozzuk mind a szülőt, mind az arra hivatott személyt kezelőorvos, koordinátor stb.

Gondolni kell azonban azokra a lehetőségekre is, amikor a kiskorú nem vérszerinti leszármazott.

Tartalomjegyzék

Vajon elfogadható- e teljesen megnyugtatóan a nevelőszülő, gyám, örökbefogadó hozzájárulása? Vajon megnyugtató-e ilyen esetekben a hozzájárulás és elfogadható-e az jogi szempontból lehetséges etikai szempontból. A félelem érthető. A donorkártya éppen a fenti okok miatt nem terjedt el igazán és nem hozott eredményt a donorszervek számának növekedésében.

Az opting in törvény vitathatatlan hátránya, hogy nem segíti elő a donorszervek számának növelését és az előnyként említett körülmények legalábbis ellentmondásosak mind jogi, mind etikai szempontból.

Gyermekgyógyászat | Digitális Tankönyvtár

Az opting out törvény vitathatatlan előnye, hogy elősegíti a donorszervek számának növelését. A legtöbb ország törvénye nem teszi szükségessé a hozzátartozók hozzájárulásának megszerzését abban az esetben, ha az elhunyt még életében nem tiltakozott szerveinek átültetése ellen.

Az opting out törvény alkalmazása nem ad látszólagos felmentést sem a kezelőorvosok számára, feltételezhetően az elhunyt akaratának megfelelően történnek a beavatkozások az egyén halála után. Ellenzői a személyiségi jogok sérelmét látják benne. Azonban ez nem így van, ugyanis a személyiségi jogok a halál bekövetkeztének pillanatában amikor az agyhalál diagnózisát kimondják amikor megszűnt már az intellektus, a személyiség, ettől kezdve a halottnak van joga ha vanilletve a bioetika problémája jogi szempontból holttestet már nem személyiségi hanem kegyeleti jogok illetik meg.

Ez akkor is így van, ha a jog megemlíti és codifikálja a személyiség, a halott emlékének megsértését a halál után. Ugyanis ezek a sérelmek nem a holttestet, hanem a meghalt egyén még életében tett nyilatkozatait, viselkedését, ténykedését érintik, amikor az egyén még személyiség volt.