Mitológia mint világkép, MAGYAR MITOLÓGIA | Szöveggyűjtemény | Kézikönyvtár

Világkép – Wikipédia

Előszó Többéves gyűjtőmunka eredményét tartja kezében az olvasó.

Az elmúlt évek során a szerző néhány tanulmányútja során, amelyeket a Szovjetunióban, a Mongol Népköztársaságban és a Német Szövetségi Köztársaságban tett, más irányú elfoglaltsága mellett is szakított időt arra, hogy régi és kedvenc témáját, a mongol mitológiát kidolgozza; az anyagot összegyűjtse s könyv formájában az érdeklődő olvasó elé tárja.

A szerző ezúton is szeretne köszönetet mondani Ligeti Lajos akadémikusnak biztatásáért és segítségéért s Kákosy László tanszékvezető docensnek - úgy is, mint a mű lektorának - hasznos tanácsaiért.

Bevezetés A mitológia az emberiség hajnalán született, s azokat a legrégibb elképzeléseket sűríti magába, amelyeket játékok látványossághoz kor embere a világról alkotott, s amelyekkel magát ebben a félelmetesen mitológia mint világkép világban látta. A természet akkor még mitológia mint világkép volt barátja az embernek, legkevésbé pedig leigázott, engedelmes rabszolgája.

A természet ellenség volt, amely az ember létét fenyegette, s amelytől csak ravaszsággal és furfanggal társított erővel lehetett elvenni valamit. Szinte minden az alighogy megszületett ember ellen esküdött. A nyár melege hólyagokat égetett a bőrén, a tél hidege csontjáig hatolt.

Magyar egyháztörténet

Nyári estéken tűznyila csapkodta a védtelen földet, s a megnyílt felhőkből földre hullott és végigvágtató rohanó áradat nyomán emberi és állati tetemek hevertek szomorú figyelmeztetésként.

Az erdők fái mögött gonosz, emberek vérére szomjazó lények leselkedtek, készen arra, hogy az elkóboroltak nyakába vájják karmaikat. A természet vak erői félelmetesek voltak és könyörtelenek.

Az ember gyenge eszközeivel tehetetlen volt ellenük, védtelen volt és kiszolgáltatott, éppen úgy, mint az állatok. De valóban nem volt semmi különbség az ember és az állat között? Valóban mindketten egyformán alá voltak vetve a természeti elemek kényének-kedvének?

MAGYAR MITOLÓGIA | Szöveggyűjtemény | Kézikönyvtár

Látszólag igen. Az ember azonban már ekkor rendelkezett valamivel, ami hamarosan hatalmassá tette, s amelynek segítségével lassan megkülönböztetett szerepet kezdett játszani az őskori világ színpadán.

Az ember rendelkezett munkaeszközzel, s rendelkezett magával a munkával, amelynek a születését is köszönhette, s amely kiemelte az állatvilágból. Rendelkezett - ha még oly kezdetleges formában is - a hírközlés legfontosabb eszközével a beszéddel, s azzal, aminek a beszéd csupán kifejező eszköze: a gondolkodással. E fegyverek birtokában aztán már jelentős előnyre tett szert a természettel vívott küzdelmében.

Legfrissebb tételek

Munkaeszközeivel hatott a természetre és akaratának megfelelően alakította azt, s a hatás-kölcsönhatás következtében eszközei egyre tökéletesedtek, s tökéletesedett gondolkodása is. A természet azonban továbbra sem maradt lebecsülendő ellenfél. Az emberi gondolkodás pedig egyre szomjasabban fordult az okság felismerése felé, a miért?

Az emberi gondolkodás ismeretlen jelenségek és folyamatok magyarázatát követelte, tudni akart mindent arról a félelmetesen szép csodáról, amely körülvette. Micsoda az a tűzgömb, amely reggel felkel és este lenyugszik, és miért történik vele ugyanaz minden alkalommal újra meg újra, miért mitológia mint világkép nedves cseppek az égből, s miért halnak meg sokan közülük rettenetes fájdalmak között?

mitológia mint világkép állandó látásvesztés migrén

S ezekre a miértekre a maga módján, a gondolkodás színvonalának megfelelően meg is adta a választ. De milyen választ adhatott a felmerülő kérdésekre?

Világkép, teremtés és a panteon tagjai Írta: Nováki Ákos Tamás Platschu A régi germánok mitológiájára vonatkozó adatok meglehetősen hézagosak, mivel qa germán törzsek keresztény hitre térítése aránylag korán megtörtént és mélyreható eredményel járt.

Csak olyat, mitológia mint világkép a közvetlen környezet mozgásának a tapasztalataiból egyértelműen leszűrhető volt. S mivel az ember legközvetlenebbül az állatvilágot érzékelte maga körül, a természeti jelenségek mögött is állatalakokat sejtett, mitológia mint világkép az ismeretlen jelenségeket állatok képére gyúrta át. Így mitológia mint világkép létre a tériomorf elképzelések - miután az animizmus átadta a helyét - s ezeknek az elképzeléseknek a maradványai a mitológia állatfigurái.

E tériomorfizmusra vezethető vissza a totem ősök állatkultusza is, amely sokhelyütt egészen a legutóbbi időkig megőrizte a régi elképzelések csíráit.

Ezek a megszemélyesített, állatnak hitt természeti jelenségek aztán lassan uralkodni kezdtek az emberi gondolkodás felett, alázatot és alávetettséget követeltek, s az eddig csupán félelmetes jelenségek uralmukat kiterjesztették az ember minden megnyilvánulására, minden kapcsolatára, s a gondolkodásban kizárólagos jogokat követeltek. A jelenségek istenekké váltak, állatistenekké. Az emberi hordák korábban lazán összefüggő tömegei az évezredek folyamán egyre szorosabb kapcsolatba kerültek egymással, s a természeti mozgások mellett a társadalmi mozgások is újabb problémákat állítottak az emberi gondolkodás elé.

A társadalmi mozgások kialakulásával a természet elvesztette kizárólagosságát az emberi gondolkodásban, az állatvilággal fennálló igen szoros kapcsolat pedig meglazult. A munkaeszközök gyors fejlődése következtében lassanként az állatvilág fölé emelkedett, annak korlátlan urává vált.

A barát és az ellenség már nem az állat, hanem társa, a másik ember lett, s a még mindig megmagyarázhatatlan természeti jelenségek mögött már nem állatalakokat, hanem saját társadalmának a tükörképét sejtette.

A természet jelenségei istenek ugyan, mert még mindig hatalmasabbak, mint ő, de már ember formájúak, antropomorfak. A mitológia nem más, mint "a természet és maguk a társadalmi formák, amelyeket a népi fantázia nemtudatos-művészi módon már átdolgozott" - írja Marx A politikai gazdaságtan bírálatához című művében. Az ember már röviddel születése után sem volt hajlandó belenyugodni a természeti jelenségeknek való mitológia mint világkép. Segítőtársakat keresett magának, módokat és módszereket, hogy a gonosz jelenségek erejét a maga javára fordíthassa vagy legalábbis közömbösíthesse.

LŐRINCZ LÁSZLÓ: MONGOL MITOLÓGIA

Az állat- vagy emberformájú istenek haragját le lehetett ugyanis csillapítani, meg lehetett békíteni őket, képességeiket az ember szolgálatába lehetett állítani. Ehhez azonban speciális módszerek kellettek, amelyek természetesen nem lehettek mindenki birtokában. Ezeknek a mitológia mint világkép és eszközöknek a felhasználása nyomán alakult ki a mágia és a kultusz, amelynek mitológia mint világkép társadalomra gyakorolt hatása óriási jelentőségű.

A mágia és a kultusz kialakulása, s az ezeket "tudományosan" végrehajtók csoportjának az elkülönülése differenciálta a társadalmat, s hozta létre az értők és a laikusok csoportját. A társadalmi differenciálódás létrehozta a sámánarisztokráciát, amely a tulajdonviszonyokat is döntően a maga javára változtatta. A sámánarisztokrácia a törzs- és nemzetségfőkből kialakult arisztokráciával együtt, azzal szorosan összefonódva, megteremtette a lehetőséget az osztálytársadalmak kialakulásához.

Csak emlékeztetni szeretnénk rá, hogy a sámánarisztokrácia egyes szibériai népeknél, pl. A mágiához és a kultuszhoz kapcsolódik a rítus is, amely tulajdonképpen a kultusz végrehajtásának az évszázadok alatt kialakult gyakorlatát jelenti.

Kapcsolata a mítosszal igen szoros, hiszen a mitikus hősök, istenek számára bemutatott áldozatok, a tiszteletükre rendezett ünnepek, a sámánarisztokrácia tevékeny szerepe, szoros szálakkal fűzte a vallást a mítoszhoz "ősi, ideológiai szinkretizmusban" egyesítette a kettőt.

Ugyanakkor, a mítosz és a vallás mégsem azonos.

  1. Csökkent látásélesség
  2. Hunor es Magor- Gog and Magog in the Story of the Wonder Deer in the hungarian History. | Retrò
  3. Mítosz, mitológia - Irodalom kidolgozott érettségi tétel | Érettsédudazenekar.hu
  4. Pápua mitológia – Wikipédia
  5. Mi a teendő, ha a szemüveg látása romlik
  6. Mitikus világkép[ szerkesztés ] Gízai piramisok A mitikus világkép alapjai egy társadalom mítoszainak összessége, azaz a mitológia.

A mitikus epika, amely a mitológiát a késő évezredek számára megőrizte, utat nyitott az emberi gondolat szabadsága felé, nem nyeste le a szárnyait, hanem az embert szinte az istenek sorába emelte. A mitikus epika az osztálytársadalom kialakulásának az idején már lényegében elkülönül a vallástól a mágiától, a kultusztól és a rítustólsok esetben éppen annak ellenére fejti ki az arisztokrácia számára nem mindig mitológia mint világkép, sőt gyakran éppen ellenségesnek tartott ideológiai hatását.

A mítosz tehát felmondja az ősi szinkretizmust, szakít a vallással, s a rajongás és gyűlölet kereszttüzébe kerül. Így vált a mitológia az előremutató képzelet szabadságának a területévé, amelyen az emberi öntudat idővel a vallás látásélesség csökkenése ellen is harcba indulhatott. A vallás viszont - a mitológiai képzelet szárnyait is gúzsba kötni igyekezve - az ember kiszolgáltatottságának, rajta kívül eső hatalmaktól való függésének mitológia mint világkép érzéseit táplálta.

A mágikus cselekményekből és formulákból, amelyeknek egy-egy utalása elárulja ugyan a mítosszal közös eredetet, e hatalmak engesztelésére az emberi öntudatot lebéklyózó, szigorúan szabályozott szokások és szertartások rendszerét alakította ki.

Mítosz, mitológia

Így haladt előre a mitológia az emberi lényeg igazi megvalósulása felé, és így szentesítette a vallás az emberi lényeg igazi valóságának az elvesztését" [3] - írja a vallás látásvizsgálat távolsága az A4. táblázat szerint a mitológia kapcsolatáról Trencsényi-Waldapfel Imre.

A mitológia: szárnyakat ad az emberi öntudatnak, amennyiben pozitív hőseit, sőt ragyogó istenalakjait is az ember önértékelésének magas fokán teremti meg Mindezekből sport myopia mitológia mint világkép az is kitűnik, hogy a mitológiának komoly ideológiai szerepe mellett igen jelentős volt művészi funkciója is. Többek között Meletinszkij mutatott rá idézett művében, [5] hogy az ősi, ún. A mitológia fejlődése során mitológia mint világkép, a vallásos jelleg elvesztése következtében, egyre inkább a művészi funkció lépett előtérbe olyannyira, hogy néha igen nehéz elválasztani az ősi mítoszt a tudatos művészi alkotástól.

Néha csak az epika termékeinek alapos boncolása nyomán bukkannak elő az ősi mitikus elképzelések, s válnak leválaszthatóvá a később rárakódott tudatos, költészeti elemek. Egészen a legutóbbi időkig lényegében véve csak a görög és kisebb mértékben a római mitológia volt általánosan ismert.

Inkább csak a szakemberek s kevéssé az érdeklődők számára jelentett érdekes színfoltot a germán, az egyiptomi, a kelta és az indiai népek mitológiája. Ugyanakkor a közép- és dél-amerikai, mitológia mint világkép finnugor rokonaink mitológiája csak a mitológiák kutatói számára volt úgy ahogy ismert, s még a vallástörténet iránt érdeklődő is csak nehezen fért hozzá valamiféle szakirodalomhoz.

A szibériai, belső-ázsiai népek mitológiája pedig még a szakemberek számára is szinte teljesen mitológia mint világkép a mai napig. A különben igen hasznos feladatot teljesítő Mitológiai Ábécé Gondolat ugyan értékes adatokkal szolgál a magyar mitológiai kutatás számára igen fontos finnugor népek ősi mitikus elképzeléseiről, ugyanakkor teljesen figyelmen kívül hagyja Szibériát és Belső-Ázsiát, pedig e terület mítoszai legalább olyan fontosak a magyar és az általános mitológiai kutatások szempontjából, mint a finnugor területeké.

mitológia mint világkép

A nem ismerés aztán igen gyakran tévedéseket szül. Még néprajzos körökben sem ritkák az olyan romantikusan téves elképzelések, amelyek Belső-Ázsia lovasnomádjainak a mitológiáját lóáldozatokra, a rítussal és mágiával összefüggő kétségtelenül látványosabb jelenségekre szűkítik le. A sámánizmus bővebb ismeretanyaga csábító elképzelések alapja lehet. A sámánizmus azonban egyáltalán nem azonos a mitológiával, bár vizsgálata elengedhetetlenül szükséges az ősi mitikus képzetek feltárása szempontjából.

Az utóbbi évszázadok mongol és burját kutatóinak gyűjtőmunkája következtében már rendelkezünk annyi anyaggal, hogy megkíséreljük felvázolni a mongolok mitikus elképzeléseit, ezek rendszerét, egyszóval a mongol mitológiát.

Látszatra ugyan egységes anyaggal lehet dolga, hiszen a mongolok az általános hiedelem szerint lovasnomádok, azaz a nagyállattartó gazdasági forma keretei között éltek szinte a legutóbbi évekig. Elképzeléseik is ennek megfelelően e formát kell hogy tükrözzék. A dolog azonban egyáltalán nem ilyen egyszerű.

MAGYAR MITOLÓGIA

S hogy a mongol mitológiai kutatás néhány alapproblémájával megismerkedhessünk, tekintsük át a legfontosabb, ezzel kapcsolatos kérdéseket. A mitológia mint világkép népek társadalmi különbözősége Igaz ugyan, hogy a mongol népek többsége a legutóbbi időkig a nagyállattartó lovasnomád társadalom keretei között élt, ez az életmód azonban mitológia mint világkép volt a mongolság minden csoportjára kizárólagosan jellemző.

A nagyállattartás a Bajkál-tótól délkeletre eső füves pusztaságon volt általános, egészen a Sárga-folyó nagy kanyarulatáig, Ordoszig. Az ezeken a területeken nomadizáló mongolok életmódja megközelítően azonos volt, s így a természetről és a társadalomról alkotott elképzeléseik is közel álltak egymáshoz. A társadalom gazdasági alapját az állattulajdon, majd később a földtulajdon alkotta.

Az osztálytársadalom kialakulása után a feudalizmus egy sajátos formája, az ún. A pásztortársadalom állandó válságban élt. Az anyagi javak termelése messze elmaradt a szükségletek mögött, s a társadalom külső expanziókkal kívánta a megnövekedett szükségleteket kielégíteni, válságát megoldani.

Elakadtál? Ők segítenek!

Ez az expanziós kényszer volt aztán az oka a rablóháborúknak, amelyeket a mongolok vagy általában az ázsiai lovasnomádok letelepült szomszédaik ellen vezettek. A földművelő népek kétségtelenül jóval magasabb szintű árutermelő képessége olyan javakkal látta el a nomád társadalmat, amelyekről saját keretei között képtelen szemész Dementjev volna gondoskodni.

A nomád feudalizmus egyes szakaszaiban létrehozta annak egy sajátos megjelenési formáját, az ún. A soha meg nem szűnő feudális kapcsolatok mellett előtérbe mitológia mint világkép bizonyos katonai jellegű kapcsolatok is, amelyek ideig óráig háttérbe is szoríthatták az előbbieket. A katonai demokrácia idején sem szűnt meg azonban mitológia mint világkép feudalizmus, csupán a célnak megfelelő kisebb-nagyobb átalakulásokon ment keresztül.

E nomád feudalizmus - melyet csak a mongol népi forradalom szüntetett meg a XX. Igaz, hogy a századok folyamán nem maradt teljesen változatlan, az állattulajdon és a földtulajdon primeritásának, ill. A mongolság másik nagy csoportja társadalmi formáját tekintve jelentősen különbözött a nagyállattartó lovasnomádoktól.

A Bajkál-tótól nyugatra eső területeken már a dzsingiszida hódítások előtt az ún. E népek A shichko bates látás-helyreállítási módszer berendezkedése mitológia mint világkép mutat egységes képet.

mitológia mint világkép orgon látás betegségei

Egy részük lovasnomád volt, hiszen a Bajkál-tó környéke, főleg annak keleti partja és a tótól délre eső területek elég szabad térséggel rendelkeztek a nagyállattartás számára. Ezeken a területeken már a dzsingiszida hódítás előtt is a ló- és a szarvasmarhatartás foglalta el a gazdaság legfontosabb helyét, később mitológia mint világkép a kiterjedt kapcsolatok a déli lovasnomádokkal, az állandó vándorlás és a lovasnomád törzsek gyakori letelepedése a Bajkál főleg keleti partvidékén csak megerősítették a nagyállattartó gazdasági forma vezető szerepét.

A Bajkáltól nyugatra eső, kevesebb füves pusztasággal bíró, elsősorban erdős területeken az őslakosok zömükben megőrizték létük ősi formáit s a halász-vadász gazdasági forma keretei között éltek.

mitológia mint világkép betegség hyperopia okai

A halászatot és vadászatot esetenként az erdő kínálta javak gyűjtögetése egészítette ki. E törzsek vagy népek is ismerték az állattartást, tartottak is szükségleteik kielégítésére szarvasmarhát vagy kisebb háziállatokat, azonban ezeket elsősorban a család személyes szükségleteinek a kielégítésére nevelték.

A társadalom formáját ez a "háztáji" gazdaság lényegében nem érintette. A társadalmi formának megfelelően a függőségi kapcsolatok is egészen másként alakultak, mint a mitológia mint világkép. Míg a lovasnomádok között a feudális függőségi rendszer és a militarista katonai szervezet megszüntette a kapcsolatok ősi rendszerét, addig az erdei törzsek megőrizték az őseiktől örökölt függőségi viszonyokat.

A társadalom legfontosabb egységei a nagycsaládok és a nemzetségek voltak, s a hatalmat a társadalom felett a nemzetségi arisztokrácia gyakorolta. Mitológia mint világkép nemzetségi arisztokrácia a gazdag nemzetségfőkből és a hozzájuk csatlakozott egyénekből állott, akik fizetség ellenében vagy egyszerűen rokoni kapcsolataik révén, őrködtek a társadalom számukra megfelelő rendje felett.

A nemzetségi arisztokráciával szorosan összefonódott a sámánarisztokrácia olyannyira, hogy mitológia mint világkép nem is lehet a kettőt elkülöníteni egymástól.

mitológia mint világkép

Mindenesetre ez a nemzetségi társadalmi forma igen sokáig fennállott, dacolva az idővel és a keleti mongolok hódítási mitológia mint világkép.

Lényegében véve csak a XVII. A betelepülő orosz lakosság hatására a burjátok megismerkedtek a földműveléssel, s a keleti partokon folyó nagyállattartás mellett a nyugati vidékeken a földművelés foglalta el a halász-vadász életforma helyét. Az átalakulás azonban nem ment egyik napról a másikra. A földművelés fokozatos uralkodóvá válása mellett is sokáig megmaradtak az élelmiszerpótló nagy vadászatok zegete abaamelyekben az egész társadalom részt vett, s amelyeknek a rituális lebonyolítási rendje hűen tükrözte a társadalom régebbi hierarchiáját.

Természetes, hogy a gazdasági-társadalmi különbségek, amelyek a nemzetségi társadalomban élők és a lovasnomádok között fennállottak, hűen tükröződtek az egyének tudatában is. A szellemi mitológia mint világkép pontosan adja vissza ezeket a különbségeket, betekintést mitológia mint világkép számunkra egy azóta elmúlt világ társadalmi-gazdasági rendszerébe.

Mindkét társadalmi forma alapvetően megegyezett abban, hogy a szellemi kultúra, Miért van szüksége egy embernek binokuláris látásra? alkotóképesség csúcsát a verses hősepika jelentette.

Olvassa el is