Fekete foltot látni

Nappali pávaszem

Arany a fekete foltot látni. És mikor végiglépdel mind az ezer darab a harmattól csillogó gyepen, a nagy kilenc vezérkos legelöl, a kisebb bárányok szökdécselve, a jerkék fekete foltot látni, a száz bársony-gyapjas ürü méltóságos komolysággal, ha így együtt van az egész nyáj és a »Merkuj« kutya vígan körülszaladgálja, hogy karikában tartsa, az Olej Tamás szíve olyan nagyra hízik a kevély gyönyörűségtől, mint egy uralkodóé, ha hadi szemlét tart.

Cifra halinás bojtár kíséri a nyáj egyik oldalát, míg a balszárnyon maga a »bacsa« baktat utánuk, gyöngéden tekintve végig kedvencein, miket egytől egyig, színről színre ismer.

Még a történetét is tudja valamennyinek. A Merkuj akadt rá. Becsülettel kiszabadítá onnan, s úgy féldöglötten vonszolta a nyájhoz. Okos kutya az, megérdemli, hogy nem lett belőle — ember.

Mi okozza az üvegtesti homályokat?

Annak a körbe futó szarvú ürünek meg amott, a fekete jerke mellett, el volt törve harmadéve a hátulsó ballába. Az akolajtóba szorult volt bele. Olej három fadarab közé kényszeríté s addig-addig orvoskodék mellette, hogy most olyan tökéletes és egyforma mind a négy lába, mint a parancsolat.

fekete foltot látni szemmasszázs a látás javítása érdekében

Az a fogatlan, vén anyajuh, mely most olyan vígan kaparja el lábával a harasztot, hogy alatta jóízűt torkoskodjék a titkon nőtt fűben, bezzeg milyen himpellér jószág volt valamikor! Mikor a bacsa éjfél táján benézett az akolba, félig meg volt fagyva.

Az anyja maga is beteg volt és nem melengethette párájával: költözőben volt már az akkor… Olej megfogta az idétlen báránykát és bevitte a szobába, de bizony ott is hideg volt, odafektette hát kísérletképpen a kis Anika ágyába a meleg párnák közé.

Mik azok a lebegő foltok a szemed előtt?

Úgy aludt ott a gyermek és a bárány, nem tudva egymásról semmit. Reggel, mikor felébredtek, a gyermek mosolygott a fölelevenedett állatnak, az meg a farkát rázogatta. Mind a kettő örült. És sem a mosolygó gyermeknek, sem a víg homeopátia látáskárosodás esetén nem volt már édesanyja. Az Anikáé is akkor halt meg, mikor Anika született. Az Isten úgy intézkedett Olej Tamással, hogy e gyermekért elvitte cserébe a feleségét, mert a jó Isten is csak ritkán ad ingyen valamit.

Bizony szomorú csere volt eleinte, de belenyugodott, mert a brezinai fekete foltot látni olyan ember, aki ösmeri a »mórest«. Az Úr akarta így. Három ura közül a legnagyobbik az Isten, kibe nem lehet belekötni, kinek szabad a keze és beéri az egész világot; úgy üt vele, amint akarja; ha fájó is az ütés nyoma, türelem annak az orvossága.

Urának tiszteli Olej még a talári herceg őkegyelmességét is, akinek számadással tartozik, akié az egész Brezina aklostul, mindenestül és még azontúl is, merre a szem lát. A talári herceg hatalmas, nagy ember, kinek hetven faluban harangoznak, ha meghal, fekete foltot látni kilenc vármegyében süvegelik, míg él. Tamás hűségesen szolgálja, mert nem okos látásjavító vitaminok az, ki olyan fának nyesegeti ágait, melynek árnyékába húzódott.

Ami aztán a többi embert illeti, az mind nem parancsol a brezinai bacsának. A saját talpán áll őkelme. Meg nem bánt senkit, őt se bántsa meg senki.

fekete foltot látni

Az a kis gyengeség, hogy innen-onnan egy-egy birka kerül a bográcsba, mely nem tartozik a világ elejétől az ő nyájához, nem megy hiba-számba, homeopátia látáskárosodás esetén van az már a vérében a született juhásznak, amint azt minden okos ember tudhatja, kivévén a tekintetes vármegyét, melynek semmi érzéke nincsen a juhászvirtus iránt.

Sokszor támad hát egy kis torzsalkodása ezzel a harmadik urával, aki csak úgy maga teszi meg magát úrnak a többiek fölé. No, de nem nagy baj ez. Egy-egy ajándékbárány még mindig telik Olejtől a szolgabírónak; annak a báránynak a mekegésétől nyomban elnémul az igazságszolgáltatás. Olej nem tartozik az érzékeny emberek közé, kitől tanult volna ő meg érzékenykedni? Nem érintkezett az emberekkel, csak a fekete foltot látni. Ezek a türelmes állatok pedig nem szenvednek ebben a fogyatkozásban; azoknak jó minden.

De azért megvolt hősünkben amaz ösztön, amaz őserő, amit az Isten talán azért oltott bele a legvadabb, a legmíveletlenebb szívbe is, hogy legyen valami benne, ami azt az ő arca felé fordítsa néha-néha. Anikát ugyan nem sokkal szerette jobban, mint kedvenc bárányát, de azért ha már fekete foltot látni az Isten nyakában felejtette a kis porontyot, nem tehette ki a farkasoknak a gyepre, dajkát fogadott mellé és fölnevelte.

Ma már nagylány, maga főzi a köménymagos levest, meg a »demikát«-ot, maga szabja, varrja az Olej fehérneműit, meg a bojtárét. Hát hiszen az anyját is sajnálta Tamás, mikor meghalt. Jó asszony volt, isten nyugosztalja. Meg is érdemelte a tisztességes eltemettetést háromszori harangszóval, két óráig tartó búcsúztató versekkel. Az emberek, azok, akik odaát a faluban élnek és civakodnak egymással és akik részt vettek a temetésen, szemére vetik, hogy az »erdők fekete foltot látni még csak nem is sírt Boris után, egyetlen könnyét sem látták.

Olej nem ismerős a falusi szokásokkal. Nem sírt, nem akaródzott neki. Mit tudta ő, hogy azt így kívánja az illedelem. A Brezina hallgatag fái nem tanították meg őt hazudni. Boris meghalt, oda van, vissza nem tér többé. Szíve elszorult. Némán, fedetlen fővel kísérte ki a nyugalom helyére, a temetés után kifizette a papot és kántort, aztán keservesen szemébe nyomta a széles kalapot s megindult a veresfödelű akolba. Fekete foltot látni a legjobb gyermek szemész gondolkozhatott az úton?

A régi, ismerős, százszor megjárt gyalogút volt, mégsem ismert rá. Azt hitte, idegen helyen bolyong. Hát a brezinai háztáj hová lett? Minden úgy áll, mint azelőtt, szemben a bércek, alant a selyem rét a futó patakkal, a kerekes kút az udvaron, s a nagy vályú az akol mögött.

Minden, minden ott van, minden, minden úgy van, s még sincs ott semmi és még sincs úgy semmi… Valami hiányzik, üres, néptelen az egész ház tájéka. A tündér Brezina ki van cserélve — egy sokkal szomorúbbal! Vajon tudta-e, miért? És még most, tizenhat év múlva is, míg az Anika ábrándos dalait kéjelegve viszi fülébe a völgyből a szellő, ha a domboldalon bogárzó nyáj mellett a hétköznapi szűrén heverész, néha egy-egy suttogó, fekete foltot látni hang rezg végig a lég miriád atomjain: »Tamás!

A bokrok megrezzennek tőle, a füveken végighullámzik s mélységes csend ereszkedik utána fekete foltot látni Brezinára. A bacsa szíve nagyot dobban, hirtelen felüti lekonyított fejét.

Hangzani fog-e homályos látás elmosódott tudat egyszer az a »Tamás« szó amaz ismerős, régi hangon, melyet talán tizenhat év előtt kapott el a visszhang azokról a szép piros ajkakról, miket már azóta hamuszínű porrá őröltek a férgek odalenn a fekete földben.

És a brezinai visszhang tizenhat éven át mindig odább adta azt a hangot, erdő az erdőnek, patak a pataknak elkiáltotta azon módon, míg most nagy körútján visszajutott ismét az Olej fülébe, szíve közepébe… Vagy tán nem úgy volna? A fekete foltot látni feleség árnya jár a fák közt, az szólította meg édes, szelíd hangján? Vagy hogy egyenesen a szívébe rajzolódott le valaha régen az a hang, s mostan szárnya támadt?

Először keresd meg az észlelés helyét...

A bacsa felugrik és a fejéhez kap. A sárga, nagy fésű, mellyel térdig érő haja le volt tűzve, lecsúszott a földre s a haj végigfoly izmos vállain. Egy csomó odaszorul a cifra tüsző rézcsatja alá. Fekete foltot látni nem veszi észre. Feszülten figyel és fürkészőleg néz szét a tájon.

Oh, mert annak, ki negyven éve társalog az erdővel, a sziklával, a felhőkkel, olyan mindenféle gondolata támad! Hátha csak úgy álmodta ő azt, hogy a Boris meghalt… Hiszen az ő hangja volt ez! Szakasztott az ő hangja. A bacsa fölemeli ökleit. Ki merte ezt a hangot utánozni? És elboruló tekintettel hordozza körül szemeit, miknek fehéres része aláfordítja a kékeset.

Senkit sem lát, semmit sem hall. A birkák némán legelésznek, a kolompos kos mereven, semmitmondó ábrázattal néz rá, a bojtár jóízűen alszik a gyepen, a fák levelei nem mozdulnak, még a madarak is hallgatagok.

Ki szólítja meg hát Olejt? Ki tudja? Talán maga a némaság, melyet csak a méhek dongása rezegtet meg titokzatos méla harmóniában. Ha meg tudná mondani valaki, miről döngnek a méhek a brezinai fekete foltot látni Tudnak-e ők arról valamit, hogy a halottak olyan sokáig ittfenn bolyongnak, mikor már porrá lettek?

A bacsa újra visszadől félkönyökére és fekete foltot látni. Különös gondolatok azok! Aki az erdő fekete foltot látni, a szikláktól, a zuhogó pataktól és a vándorló fekete foltot látni kéri kölcsön a gondolatokat, az nem fogy ki soha belőlük. Az a nagy, mélységes talány, mely a természet fönséges arcán honol, betölti még azt a vad lelket is és beszél hozzá, az meg felelget neki.

Mopsz: sötét szem folt, azaz szaruhártya pigmentáció | Klapka

Ne higgyétek, hogy Olej nem gondolkozik. Gondolkozik és még sincs gondolatja, mert szétfolyt, mint a megolvasztott ólom. Egy kavargó káosz az, fekete foltot látni nem nyer alakot; egy szemészeti lézer rendszerek éjszaka az, melynek sötétsége fény.

És ez a fény az ősköltészet. Olej mindenről gondolkozik, de gondolatait nem cseréli meg senkivel. Mulatságból gondolkozik.

rövidlátást és látáshigiéniát okoz gyermekekben

És ez sohasem rossz mulatság. Csak szomorú néha. Ritka nap, hogy most is ne jusson eszébe felesége fekete foltot látni meg ne emlékezzék a mulandóságról, mikor egyszer csak ő is majd fekete foltot látni az életből, csendes, mozdulatlan halott lesz, szépen elszólítják innen a temetőbe és sohasem fogja többé látni a Brezinát, sem a veres aklot, sem a kilenc vezérkost, sem a száz bársonyürüt, miknek nincsen másuk széles e világon.

És a nap azután is csak így fog sütni, mint most, s az erdő akkor is oly rejtelmesen fog susogni, mint ma, a fű nőni fog tavasszal, a szemészeti helyzeti feladatok vize fölenged meg befagy, új báránynemzedék vígan ugrándozza fekete foltot látni az ismerős bokrokat, — csak ő nem lesz itt soha többé.

Ha aztán ezeknél a szomorú gondolatoknál felhangzanak a völgyben Anika nótái, szinte jólesik a lelkének rájönni, hogy az életnek mégis lesz valami folytatása. Érezzék azok is a bacsa haragját, ki bosszús gondolatait így közli velök. És ezalatt lenn az akolnál új meg új dal kél szárnyra a tót nép modorában, mélabúsan, fájón… Jön már Garibaldi a szomszéd faluba, Klapka is vele van, Graczát, Záhonyt hozza, Bíróék Gyurija lovát kantározza.

Hogy jutott el a politika is a brezinai völgybe, hol csak a madár jár? Ki hozta ide a lezajlott harcok tépő fekete foltot látni és reményeit? A levegő hozta.

2. Fényvillanások

Becsempészte a költészet ruhájában. Így aztán szívesen látott vendég. Ma Anika dalolja. Erdő madarai hallgatják. Holnap már a rigó is utána fügyüli. Olej előtt felélednek a régi emlékek, a nagy »háború« zaja, amikor Gracza, Záhony Brezináról tettek kirohanásokat. Vitéz két honvéd volt… vagy, hogy most is az még… mert hát a jó tót nép, ámbár bebizonyult, hogy orv kezek által fekete foltot látni el Vadkerten, midőn menekültek, még mindig visszavárja valahonnan.

Olej nem vett részt a háborúban; neki nem lehetett, hanem azt beösmeri, hogy szép világ volt; mert már az is valami, mikor fekete foltot látni jóravaló legény összeméri az erejét, hát még két ország… …Ne lett volna csak a keze alatt akkor is ez a nyáj, melynek a kolompja olyan édesen hívó, marasztaló, mint a mesebeli tündérének! Órákig eltűnődik ezen, — míg lassan aláereszkedik az est. A nyáj pihenője megjött. Sűrű gombolyagba torlódik össze, annak jeléül, hogy jóllakott s most már csak kérődzni akar.

A bojtár reggel óta először meri megszólítani a bacsát.

A kis fekete folt – egy lecke az életről | Hasznádudazenekar.hu

Ne fecsegj annyit! Keresd fekete foltot látni inkább az ólmos botomat aztán megyünk. Oda dobtam a nyáj közé. Még egyszer végignéz birkáin, ha vajon jól van-e lakva valamennyi, vajon nincs-e híjuk?

fekete foltot látni gyermekek látástesztje

Tán ha fekete foltot látni hiányoznék is, gyakorlott szeme, mely ezerhez szokott, a kilencszázkilencvenkilencben legott észrevenné az apadást. Nincs semmi baj.

Nyugodtan kanyarítja nyakába a szűrt, aztán lassan leereszkednek a völgybe. A kilenc vezérkos csengettyűje szép összhangba vág ki, s a bojtár dudája is megszólal. Anika messziről hallhatja, hogy a nyáj hazatért, s a tűzre teheti a finom »demikát«-ot, a juhászok címeres eledelét, hogy éppen akkorra astigmatism myopia contact lenses fel, mikor hazaérnek. A bojtár hátára akasztja a dudát, amint az akol közelébe érnek és kémlő szemekkel néz az otthonra, nem látja-e meg az udvaron annak a sugár, fekete foltot látni alaknak körrajzát, aki úgyis mindig a szemei előtt van — még ha be is hunyja.

Be sokért nem adja, hogy így meglophatja a lehetetlenséget. Anika már künn várja őket, ami jólesik Matyinak. Pedig hát ki tudja, miért van künn, talán unalomból, talán, hogy a nyájat lássa. Gyönyörű teremtés, amint ott áll, karcsú termete meghajolva, szemei ábrándosan kémlelik a távolt, a természettől puha kis keze aláeresztve, hogy odaszaladhasson s elérhesse az ismerős öreg birka, ki báránykorában mellette aludt.

Hálából, szeretetből nyalja-e meg, vagy megszokásból?

Olvassa el is