A férj rám vet rá nézőpontját.

Miklós Hadas A vagFõcím ina tekintete Kati Alcím monológja A monológ alapjául szolgálSzerzõ ó interjút Hadas Miklós készítette Egész életemben szélsőséges reakciókat vál tottam ki magam szemész a tushinóban ha valahol megjelen Alcím tem, akkor vagy borzasztóan gyűlöltek, mégpedig azért, mert olyan nő vagyok, aki néz, lát, s olyat képes megmutatni, amit senki más nem tud.
Ebből pedig igen gyakran nagy feszült Szöveg ségek származtak. Vagy pedig az történt, hogy borzasztóan szerettek, és akkor egészen zse niális dolgokat tudtam létrehozni. Nem csu pán a fényképeim révén, hanem az életemben, a Alalcím kapcsolataimban is.
Az én életemben ugyanis a képi és az érzéki látásmód nagyon szorosan összekapcsolódik: számomra az a legfontosabb, hogy mit vesz fel a retina, mivel a férj rám vet rá nézőpontját vagy Szöveg kép lesz, vagy erotika, vagy mind a kettő. Nem hiszem, a férj rám vet rá nézőpontját sok ember van, aki ennyit szenvedett volna életében e két dolog miatt.
- Én is visszatértem egyszer, ólomtavakon át és erdőn át, s mindinkább átalakultam fává.
- Gyakorlatok a hiperopia kijavítására
- Apám néhai Csándy Kornél városi levéltáros, anyám néhai Somos Aranka óvónő.
- Homályos látásmasszázs
- Latens hyperopia kezelése
- Hiszen akkor pont megmaradtam abban a zónában, ahol nehezebben ugyan, de még elboldogulok.
- (PDF) a szexuális forradalom női nézőpontból | Miklós Hadas - dudazenekar.hu
Engem gyűlölnek a nők, félnek tőlem, holott soha senkinek a pasiját el nem vettem. Azok a nők is gyűlölnek, akik szeretnek. Az egyik első nagyon furcsa mondat talán az volt az életemben, amikor egy újságíró barátom, huszonkét éves koromban, megkérdezte: vajon miért van az, hogy amikor én belépek egy terembe, a csajok mind eldugják a pasijukat?
Pedig még szűz voltam akkor. Valószínűleg egyébként a lányok között én voltam az utolsó az egyetemen, aki elveszítette a szüzességét.
Általános Ma egy különleges történet következik.
Emlékszem, talán első vagy másodéves francia szakos diák lehettem, az egyik ötödéves fiú azt mondta: meg kéne tiltani, hogy egy olyan csaj, mint a férj rám vet rá nézőpontját végigmenjen a folyosón, mert eltérítem a hallgatók potenciáját, kioltom a tudo mányos libidójukat.
Az a különös, hogy egyáltalán nem láttam szépnek magam. Sőt, kifejezetten utáltam és szégyelltem magamat, ha valaki azt mondta rólam, hogy szép vagyok. Pedig tényleg szép vol tam, ez ugyanis utólag kiderült az akkor rólam készült fotókról.
De annak idején még egysze rűen nem hittem el. Pedig nekem is borzasztóan kellett volna már valaki. Bergman-filmeket néztünk, s mindenki úgy érezte, élni kéne már végre. Aztán hirtelen hozzá mentem feleségül egy filozófushoz, a férj rám vet rá nézőpontját olyan okos volt, és nem azt mondta, hogy milyen jó seggem van, hanem úgy beszélt velem, mint egy okos emberrel.
A szex szörnyű volt vele.
Annyira meggyűlöltette velem az egészet, hogy azt hittem, vége, kész, a szex ezután kimarad az életemből. Amikor aztán a házasságkötésünk után egy hónappal megkefélte a legjobb barát nőmet, az nekem jó válási ok volt. A barátnőm azóta is megvan, nem érdekelt engem, hogy mi történt közöttük, csak kellett valami ürügy, mert tényleg nem bírtam ki, hogy az a pasi hozzám nyúljon.
Aztán, mint nemsokára kiderült, nem volt semmi bajom a szexualitással, csak éppen ezt az első fiút nem egészen jól választottam ki.
- Almát evett minden nap.
- Szavazáshoz be kell lépned!
Emlékszem, a második szerel mem, aki egy színész volt Debrecenben, úgy vitt bele a szexualitásba, hogy tényleg mindent megtanultam.
Előtte együtt laktunk hetekig, de egy ujjal sem nyúlt hozzám, csak fokozatosan bevezetgetett. Ha írtam valamit, az mindig bejött, s a magyar nyelvtan kivételével mindig ötösre vizsgáztam. Amikor franciául elkészítettem az első dolgozatomat, amiben egy regényt elemeztem, pedig akkor olvastam el életemben először egy regényt végig franciául, a tanszékvezető azt mondta, hogy végig olvasta a kézzel írt harminc oldalt, s az elejétől a végéig úgy érezte, hogy ezt egy fiú írta.
Nemcsak a tartalma miatt, hanem azért is, mert annyira határozott, férfias volt a kézírásom. Már akkor, az első évben azt mondta, hogyha így folytatom, végzés után bent maradhatok az egyetemen. Aztán persze eléggé másképpen alakultak a dolgok, de még ma is úgy van, hogy amikor olvasok a férj rám vet rá nézőpontját regényt vagy egy verset, azonnal pontosan érzem az egészet.
Min dent érzek, mindenkit érzek, pontosan látom a struktúrát. És lehet, hogy mégis az lett volna jó, ha az irodalomtudományról szólt volna az életem. Azóta tudom, hogy a férfiasságomnak az volt az oka, hogy teljesen azonosultam a bátyámmal, aki fantasztikus fiú volt, és mégis rettentően nőies volt a gondolkodásában, írá sában, mindenben.
Ő volt a lágy, a gyengéd, miközben nagyon szép fiú volt. Ő volt az, aki nem erőszakkal akarta megoldani a dolgokat, mint én, hanem mindig azt mondta, hogy beszéljük meg, ezt nem így kell, másként kell. Lényegében ikrek voltunk, szimbiózisban éltünk, egymást kiegészítettük.
Persze szó sincs arról, hogy ő ne lett volna férfi, csakhogy minden, amit csinált, minden, ami miatt úgymond hogyan teszteljük a látást Landold gyűrűivel lett, azért volt, mert én nem voltam képes megcsinálni, mivel én helyette voltam férfias, ő pedig helyettem volt nőies.
Mindig úgy akartam pisilni, amikor kicsi voltam, ahogy a fiúk. Össze is pisiltem a nadrágomat, ter mészetesen.
Egyszer például szétharaptam az ujját. Nem verekedtünk, csak azt akartam tudni, hogy ő is húsból és vérből van-e, annyira szerelmes voltam belé.
„Ha vér szerintiek lennének, sem hasonlíthatnának ránk jobban”
Akkor ő olyan hatéves lehetett, én meg öt. Folyt az ujjából a vér. Jött anyám, és mondtam neki, hogy megharaptam a bátyámat. Erre meg akart pofozni, de a bátyám azt mondta, hogy saját magát harapta meg.
Hatéves korától harminchat éves koráig, míg meg nem halt, a világ legszebb pasija volt.
Népszerű idézetek
Ez nagy teher egy nőnek, aki hiába volt szép, nem volt olyan szép, mint ő. Sohasem voltam olyan szép, mint ő. Egyébként akkor jöttem rá, hogy szerelmes vagyok belé, amikor tizenhat éves koromban elolvastam a Vásott kölyköket.
Egyébként annak idején úgy hívtak bennünket Szentmiklóson, ahol felnőttünk, hogy a Cocteau-ikrek. A feleségéről is mindenki azt hitte, hogy az ikertestvérünk, annyira hasonlított rám. Na, ő képtelen volt elviselni a kettőnk kap csolatát… Úgy gondolom, nagyon kevés annyira zseniális szülő van, mint a mieink voltak. Ez nem adatik meg mindenkinek. Ezért vagyok én is egy kicsit rossz anya, mert nekünk is mindig mindent megengedtek.
Például mindig megmondták nekünk a szüleink, hogy hányra kellett hazamennünk. És ha azt mondták, hogy egyre jöjjünk haza, de mi még szerettünk volna maradni, akkor egy órakor kölcsönkértünk egy biciklit, hazamentünk, hogy nem jövünk egykor, hanem majd csak négykor.
Akkor minden rendben volt. De egy órakor haza kellett menni szólni, hogy csak négykor jövünk.
Az első pillanattól kezdve bizalmi viszony volt közöttünk. Nem az a gyerek megy el drogozni, akiben megbíznak, hanem az, akit mindentől tiltanak.
Tizenhét éves koromban például az anyám elolvasta Keruac Úton című regényét, majd azt mondta, tessék, itt van. Apám is mindig mindent megvett. A Zabhegyezőt is. Elolvasta, gondolkodott két napig, majd azt mondta, odaadom neked, mert bízom benned. A férj rám vet rá nézőpontját nem adnám oda, akkor is megszereznéd.
Pedig nem voltak kifejezetten értelmiségiek, noha apám egyetemre járt. De aztán gabonát árult. Anyám, akinek voltak mély depressziós periódusai, amit sajnos én is örököltem tőle, nem végzett egyetemet, de borzasztó kifinomult volt. Ezt alapvetően az apjának köszönhette. Egyébként nekem is ez az anyai nagyapám tanította meg, hogy mit és hogyan kell olvasni. Ő volt az, aki kivette a kezemből az első mesésköny 8 replika vet, és azt mondta, hogy most már abban a korban vagy, amikor Jókait olvashatsz.
Emlék szem, tizennégy éves voltam, amikor otthon levettem a polcról az Anna Kareninát — nagyon-nagyon szerettem, tényleg. Az apám nem vette el tőlem, pedig elvehette volna, mert ha úgy vesszük, csalás, megcsalás, megcsalatás meg ilyenek vannak benne, s nem biztos, hogy ezek egy tizennégy éves gyereknek valók.
És amikor utána mondtam neki, hogy vegye meg a Feltámadást is, szó nélkül megvette. Nagyanyám úgy tudott uralkodni, hogy senki nem vette észre, hogy az ő akarata érvénye sült.
Eközben fantasztikus tolerancia jellemezte.
8 Égtáj – Nézőpontok – Gerle Kiss Éva: Lassú méreg
A bátyám ezt ugyanígy csinálta. Ők olyan emberek voltak, akik körül soha nem volt probléma, mindent azonnal meg tudtak oldani. Mindent elrendeztek, mindent a helyére tettek.
Csak sajnos ez a képesség bennem nem alakul hatott ki, mert nekem túlságosan is jó dolgom volt, mindenki az én kedvemet leste, nekem akartak jót tenni. Engem gyakorlatilag a nagyanyám nevelt fel, mert nagyon sokat lakott nálunk, pláne, miután nagyapa meghalt, és odaköltöztünk mi is a nagymamához. Számomra a legszebb kapcsolat, amit életemben valaha is láttam, a születési jelek egy ferris tenyérén és a nagypapám közötti kapcsolat volt.
A nagyapám igazi senior volt Szentmiklóson, de közben egészen rendkívüli entellektüel is volt, paraszt is volt, kocsmája is volt, miközben nem gaz dálkodott, mert mindig más gazdálkodott helyette.
- Elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok.
- Pár éve szabadúszóként dolgozik, és közben gyereke is született.
Hatalmas nagy szoknyapecér is volt, meg nagy mulatós, de ezt a nagymama valahogy tűrte, mivel ezzel együtt annyira szerette a nagyapát, hogy nem csinálta azt, amit később én, hogy a férjem minden tizedik csaja után elmentem egy hónapra mással kúrni. A nagyapámnak a száját sem kellett kinyitnia, csak ránézett valakire, s a másik rögtön tudta, mit és hogyan kell csinálni.
Ugyanakkor a gazda ságban, a házban a nagyanyám uralkodott, a kocsmában ő főzött.
Kapcsolati erőszak 3. rész – A férfiak nézőpontjából, dr Warren Farrell nyomán
De úgy, hogy soha fel nem emelte a szavát, soha bele nem szólt semmibe, csak éppen valahogy úgy intézte a dolgokat, hogy a végén minden úgy történt, ahogy ő akarta. Előttem, egész életem során, az ő kapcso latuk lebegett, ezt szerettem volna megvalósítani. Csakhogy, s ez az én életem nagy tragé diája, Franciaországban, a huszadik század végén, én már nem találhattam olyan férfit, amilyen a nagyapám volt.
Én ban voltam először Párizsban, és hetvenháromban, negyedéves egyetemistaként mentem hozzá a második férjemhez, egy francia fiúhoz. Én akkorra már a nyelvet igen jól tudtam, s azonnal belekerültem egy francia családba, s négy éven keresztül gyakorlatilag senkivel nem találkoztam, aki tudott volna magyarul.
Eközben tulajdonképpen ugyanott folytattam az életemet, ugyanúgy éltem, mint otthon. Nagyon boldog voltam, hogy a francia kultúrában élek.
Semmi gondot nem jelentett számomra az átállás. Aix-en-Provence-ban laktunk, ami egy csodálatos diákváros volt, ott folytattam az egyetemet, ott is bölcsészkarra jártam, látás vitiligo-val azonnal rengeteg haverom lett, rengeteg érdekes emberrel ismerkedtem meg.
Egy a férj rám vet rá nézőpontját francia családba kerültem, ahol a férjem és a nővére között is egy ugyanolyan erős fiú—lány kapcsolat volt, mint nálunk otthon, a bátyám és én közöttem. És a család is, ami pedig nagyon ritka Franciaországban, ugyanolyan volt, mint az enyém. Ez volt az egyetlen általam ismert olyan francia család, ahol a szülők nem kölcsönadtak a gyerekek nek, amit aztán gyakran kamatostul kértek vissza, a férj rám vet rá nézőpontját egyszerűen csak adtak, ugyanúgy, mint anyám meg apám, anélkül, hogy visszakérték volna.
És mégis: nagyon hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a gondolkodásmódjukat is átvegyem. De aztán végül sikerült. Csakhogy ez egy skizofrén tudatot eredményezett nálam. Kétféleképpen tudok ugyanis gondolkozni: franciául és magyarul. A magyar sokkal mélyebb, sokkal messzebbre megy, míg a francia kevésbé akar a dolgok mélyére hatolni.
A franciák általában is sokkal felszínesebbek: az evidenciákat írják le, igaz, azt nagyon ele gáns formában, de csak a legritkább esetben jutnak el addig, hogy föltegyék a kérdést, miért evidencia az evidencia.
Ettől félnek, mint a tűztől.
Bejelentkezés
A nagy törést egyébként az a rövid peri a férj rám vet rá nézőpontját jelentette az életemben, amikor négy év elteltével fölvettem a hátizsákot, és haza- replika 9 entem Magyarországra. Azt hittem, örökre ott is maradok. Csakhogy terhes lettem, s nem m akartam a kommunista Magyarországon szülni, ezért aztán másfél év elteltével megint visszajöttem Franciaországba, jóllehet közben életre szóló mély emberi kapcsolataim ala kultak ki Magyarországon.
Azóta az életem végképp kétfelé hasadt. Hiszen francia állam polgárként úgy élek Franciaországban, mintha francia volnék, ugyanakkor iszonyatosan erős honvágy van bennem Magyarország iránt, és iszonyatosan erősen kapcsolódom Magyarországhoz is.
Ez egy igazi skizofrén állapot. Akkoriban, amikor férjhez mentem, egész Franciaországban minden csak a szexről szólt.
Idézetek - en
Amit Franciaországban szexuális forradalomnak hívtak, az azt jelentette, hogy mindenki mindenkivel, a férj rám vet rá nézőpontját, együtt és külön, akárki akárkivel, akárhogy… Én meg, a szeren csétlen kis magyar picsa, halálosan szerelmes voltam Michelbe, a férjembe, akivel együtt éltem, míg ő a legyet is megbaszta reptében.
A szexuális forradalom egészen addig tartott, amíg az AIDS be nem jött Franciaországba. Végül nekem is jó volt ez valamire, csak éppen borzasztó volt, hogy együtt éltem valakivel, halálosan szerelmes voltam belé, az meg a sze mem előtt képes volt egy este három csajt is megkúrni. Aztán minden tizedik csaja után én is lefeküdtem valakivel. Közben persze ő is halálosan szeretett, csak engem szeretett, csak éppen képtelen voltam annyit szeretkezni, amennyit ő akart.
Michel tökéletes férfi volt. Szép, okos, érzékeny, emberi, minden megvolt benne. Bor zasztóan szerettem.