A férj rám vet rá nézőpontját.

Miklós Hadas A va­gFõcím i­na te­kin­te­te Ka­ti Alcím mo­nológ­ja A mo­no­lóg alap­já­ul szol­gá­lSzerzõ ó in­ter­jút Ha­das Mik­lós ké­szí­tet­te Egész éle­temben szél­sősé­ges re­akci­ó­kat vál­ tottam ki ma­gam szemész a tushinóban ha va­lahol meg­jelen­ Alcím tem, ak­kor vagy bor­zasz­tó­an gyű­löl­tek, még­pedig azért, mert olyan nő va­gyok, aki néz, lát, s olyat ké­pes meg­mutat­ni, amit sen­ki más nem tud.

Eb­ből pe­dig igen gyak­ran nagy fe­szült­ Szöveg sé­gek szár­maztak. Vagy pe­dig az tör­tént, hogy bor­zasz­tó­an sze­ret­tek, és ak­kor egé­szen zse­ ni­á­lis dol­gokat tud­tam lét­rehoz­ni. Nem csu­ pán a fény­ké­pe­im ré­vén, ha­nem az éle­temben, a Alalcím kap­cso­la­ta­im­ban is.

Az én éle­temben ugya­nis a ké­pi és az ér­zéki lá­tásmód na­gyon szo­ro­san össze­kapcso­ló­dik: számom­ra az a legfon­to­sabb, hogy mit vesz fel a re­tina, mivel a férj rám vet rá nézőpontját vagy Szöveg kép lesz, vagy ero­tika, vagy mind a ket­tő. Nem hi­szem, a férj rám vet rá nézőpontját sok em­ber van, aki ennyit szen­ve­dett vol­na éle­tében e két do­log mi­att.

• Én is visszatértem egyszer, ólomtavakon át és erdőn át, s mindinkább átalakultam fává.
• Gyakorlatok a hiperopia kijavítására
• Apám néhai Csándy Kornél városi levéltáros, anyám néhai Somos Aranka óvónő.
• Homályos látásmasszázs
• Latens hyperopia kezelése
• Hiszen akkor pont megmaradtam abban a zónában, ahol nehezebben ugyan, de még elboldogulok.
• (PDF) a szexuális forradalom női nézőpontból | Miklós Hadas - dudazenekar.hu

En­gem gyű­löl­nek a nők, fél­nek tő­lem, ho­lott so­ha sen­ki­nek a pa­si­ját el nem vet­tem. Azok a nők is gyű­löl­nek, akik sze­ret­nek. Az egyik el­ső na­gyon fur­csa mon­dat ta­lán az volt az éle­tem­ben, ami­kor egy új­ság­író ba­rá­tom, hu­szon­két éves ko­rom­ban, meg­kér­dez­te: va­jon mi­ért van az, hogy ami­kor én be­lé­pek egy te­rem­be, a csa­jok mind el­dug­ják a pa­si­ju­kat?

Pe­dig még szűz vol­tam ak­kor. Va­ló­szí­nű­leg egyéb­ként a lá­nyok kö­zött én vol­tam az utol­só az egye­te­men, aki el­ve­szí­tet­te a szü­zes­sé­gét.

Általános Ma egy különleges történet következik.

Em­lék­szem, ta­lán el­ső vagy má­sod­éves fran­cia sza­kos di­ák le­het­tem, az egyik ötöd­éves fiú azt mond­ta: meg ké­ne til­ta­ni, hogy egy olyan csaj, mint a férj rám vet rá nézőpontját vé­gig­men­jen a fo­lyo­són, mert el­té­rí­tem a hall­ga­tók po­ten­ci­á­ját, ki­ol­tom a tu­do­ má­nyos li­bi­dó­ju­kat.

Az a kü­lö­nös, hogy egyál­ta­lán nem lát­tam szép­nek ma­gam. Sőt, ki­fe­je­zet­ten utál­tam és szé­gyell­tem ma­ga­mat, ha va­la­ki azt mond­ta ró­lam, hogy szép va­gyok. Pe­dig tény­leg szép vol­ tam, ez ugya­nis utó­lag ki­de­rült az ak­kor ró­lam ké­szült fo­tók­ról.

De an­nak ide­jén még egy­sze­ rű­en nem hit­tem el. Pe­dig ne­kem is bor­zasz­tó­an kel­lett vol­na már va­la­ki. Bergman-filmeket néz­tünk, s min­den­ki úgy érez­te, él­ni ké­ne már vég­re. Az­tán hir­te­len hoz­zá­ men­tem fe­le­sé­gül egy fi­lo­zó­fus­hoz, a férj rám vet rá nézőpontját olyan okos volt, és nem azt mond­ta, hogy mi­lyen jó seg­gem van, ha­nem úgy be­szélt ve­lem, mint egy okos em­ber­rel.

A szex ször­nyű volt ve­le.

Annyi­ra meg­gyű­löl­tet­te ve­lem az egé­szet, hogy azt hit­tem, vé­ge, kész, a szex ezu­tán ki­ma­rad az éle­tem­ből. Ami­kor az­tán a há­zas­ság­kö­té­sünk után egy hó­nap­pal meg­ke­fél­te a leg­jobb ba­rát­ nő­met, az ne­kem jó vá­lá­si ok volt. A ba­rát­nőm az­óta is meg­van, nem ér­de­kelt en­gem, hogy mi tör­tént kö­zöt­tük, csak kel­lett va­la­mi ürügy, mert tény­leg nem bír­tam ki, hogy az a pa­si hoz­zám nyúl­jon.

Az­tán, mint nem­so­ká­ra ki­de­rült, nem volt sem­mi ba­jom a sze­xu­a­li­tás­sal, csak ép­pen ezt az el­ső fi­út nem egé­szen jól vá­lasz­tot­tam ki.

1. Almát evett minden nap.
2. Szavazáshoz be kell lépned!

Em­lék­szem, a má­so­dik sze­rel­ mem, aki egy szí­nész volt Deb­re­cen­ben, úgy vitt be­le a sze­xu­a­li­tás­ba, hogy tény­leg min­dent meg­ta­nul­tam.

Előt­te együtt lak­tunk he­te­kig, de egy uj­jal sem nyúlt hoz­zám, csak fo­ko­za­to­san be­ve­zet­ge­tett. Ha ír­tam va­la­mit, az mind­ig be­jött, s a ma­gyar nyelv­tan ki­vé­te­lé­vel mind­ig ötös­re vizs­gáz­tam. Ami­kor fran­ci­á­ul el­ké­szí­tet­tem az el­ső dol­go­za­to­mat, ami­ben egy re­gényt ele­mez­tem, pe­dig ak­kor ol­vas­tam el éle­tem­ben elő­ször egy re­gényt vé­gig fran­ci­á­ul, a tan­szék­ve­ze­tő azt mond­ta, hogy vé­gig­ ol­vas­ta a kéz­zel írt har­minc ol­dalt, s az ele­jé­től a vé­gé­ig úgy érez­te, hogy ezt egy fiú ír­ta.

Nem­csak a tar­tal­ma mi­att, ha­nem azért is, mert annyi­ra ha­tá­ro­zott, fér­fi­as volt a kéz­írá­som. Már ak­kor, az el­ső év­ben azt mond­ta, hogy­ha így foly­ta­tom, vég­zés után bent ma­rad­ha­tok az egye­te­men. Az­tán per­sze elég­gé más­kép­pen ala­kul­tak a dol­gok, de még ma is úgy van, hogy ami­kor ol­va­sok a férj rám vet rá nézőpontját re­gényt vagy egy ver­set, azon­nal pon­to­san ér­zem az egé­szet.

Min­ dent ér­zek, min­den­kit ér­zek, pon­to­san lá­tom a struk­tú­rát. És le­het, hogy még­is az lett vol­na jó, ha az iro­da­lom­tu­do­mány­ról szólt vol­na az éle­tem. Az­óta tu­dom, hogy a fér­fi­as­sá­gom­nak az volt az oka, hogy tel­je­sen azo­no­sul­tam a bá­tyám­mal, aki fan­tasz­ti­kus fiú volt, és még­is ret­ten­tő­en nő­i­es volt a gon­dol­ko­dá­sá­ban, írá­ sá­ban, min­den­ben.

Ő volt a lágy, a gyen­géd, mi­köz­ben na­gyon szép fiú volt. Ő volt az, aki nem erő­szak­kal akar­ta meg­ol­da­ni a dol­go­kat, mint én, ha­nem mind­ig azt mond­ta, hogy be­szél­jük meg, ezt nem így kell, más­ként kell. Lé­nye­gé­ben ik­rek vol­tunk, szim­bi­ó­zis­ban él­tünk, egy­mást ki­egé­szí­tet­tük.

Per­sze szó sincs ar­ról, hogy ő ne lett vol­na fér­fi, csak­hogy min­den, amit csi­nált, min­den, ami mi­att úgy­mond hogyan teszteljük a látást Landold gyűrűivel lett, azért volt, mert én nem vol­tam ké­pes meg­csi­nál­ni, mi­vel én he­lyet­te vol­tam fér­fi­as, ő pe­dig he­lyet­tem volt nő­i­es.

Mind­ig úgy akar­tam pi­sil­ni, ami­kor ki­csi vol­tam, ahogy a fi­úk. Össze is pi­sil­tem a nad­rá­go­mat, ter­ mé­sze­te­sen.

Egy­szer pél­dá­ul szét­ha­rap­tam az uj­ját. Nem ve­re­ked­tünk, csak azt akar­tam tud­ni, hogy ő is hús­ból és vér­ből van-e, annyi­ra sze­rel­mes vol­tam be­lé.

„Ha vér szerintiek lennének, sem hasonlíthatnának ránk jobban”

Ak­kor ő olyan hatéves le­he­tett, én meg öt. Folyt az uj­já­ból a vér. Jött anyám, és mond­tam ne­ki, hogy meg­ha­rap­tam a bá­tyá­mat. Er­re meg akart po­foz­ni, de a bá­tyám azt mond­ta, hogy sa­ját ma­gát ha­rap­ta meg.

Hat­éves ko­rá­tól har­minc­hat éves ko­rá­ig, míg meg nem halt, a vi­lág leg­szebb pa­si­ja volt.

Népszerű idézetek

Ez nagy te­her egy nő­nek, aki hi­á­ba volt szép, nem volt olyan szép, mint ő. So­ha­sem vol­tam olyan szép, mint ő. Egyéb­ként ak­kor jöt­tem rá, hogy sze­rel­mes va­gyok be­lé, ami­kor ti­zen­hat éves ko­rom­ban el­ol­vas­tam a Vá­sott köly­kö­ket.

Egyéb­ként an­nak ide­jén úgy hív­tak ben­nün­ket Szentmiklóson, ahol fel­nőt­tünk, hogy a Cocteau-ik­rek. A fe­le­sé­gé­ről is min­den­ki azt hit­te, hogy az iker­test­vé­rünk, annyi­ra ha­son­lí­tott rám. Na, ő kép­te­len volt el­vi­sel­ni a ket­tőnk kap­ cso­la­tát… Úgy gon­do­lom, na­gyon ke­vés annyi­ra zse­ni­ál­is szü­lő van, mint a mi­e­ink vol­tak. Ez nem ada­tik meg min­den­ki­nek. Ezért va­gyok én is egy ki­csit rossz anya, mert ne­künk is mind­ig min­dent meg­en­ged­tek.

Pél­dá­ul mind­ig meg­mond­ták ne­künk a szü­le­ink, hogy hányra kel­lett ha­za­men­nünk. És ha azt mond­ták, hogy egy­re jöj­jünk ha­za, de mi még sze­ret­tünk vol­na ma­rad­ni, ak­kor egy óra­kor köl­csön­kér­tünk egy bi­cik­lit, ha­za­men­tünk, hogy nem jö­vünk egy­kor, ha­nem majd csak négy­kor.

Ak­kor min­den rend­ben volt. De egy óra­kor ha­za kel­lett men­ni szól­ni, hogy csak négy­kor jö­vünk.

Az el­ső pil­la­nat­tól kezd­ve bi­zal­mi vi­szony volt kö­zöt­tünk. Nem az a gye­rek megy el dro­goz­ni, aki­ben meg­bíz­nak, ha­nem az, akit min­den­től til­ta­nak.

Ti­zen­hét éves ko­rom­ban pél­dá­ul az anyám el­ol­vas­ta Keruac Úton cí­mű re­gé­nyét, majd azt mond­ta, tes­sék, itt van. Apám is mind­ig min­dent meg­vett. A Zab­he­gye­zőt is. El­ol­vas­ta, gon­dol­ko­dott két na­pig, majd azt mond­ta, oda­adom ne­ked, mert bí­zom ben­ned. A férj rám vet rá nézőpontját nem ad­nám oda, ak­kor is meg­sze­rez­néd.

Pe­dig nem vol­tak ki­fe­je­zet­ten ér­tel­mi­sé­gi­ek, no­ha apám egye­tem­re járt. De az­tán ga­bo­nát árult. Anyám, aki­nek vol­tak mély dep­resszi­ós pe­ri­ó­du­sai, amit saj­nos én is örö­köl­tem tő­le, nem vég­zett egye­te­met, de bor­zasz­tó ki­fi­no­mult volt. Ezt alap­ve­tő­en az ap­já­nak kö­szön­het­te. Egyéb­ként ne­kem is ez az anyai nagy­apám ta­ní­tot­ta meg, hogy mit és ho­gyan kell ol­vas­ni. Ő volt az, aki ki­vet­te a ke­zem­ből az el­ső me­sés­köny­ 8 replika vet, és azt mond­ta, hogy most már ab­ban a kor­ban vagy, ami­kor Jó­ka­it ol­vas­hatsz.

Em­lék­ szem, ti­zen­négy éves vol­tam, ami­kor ott­hon le­vet­tem a polc­ról az An­na Kareninát — na­gyon-na­gyon sze­ret­tem, tény­leg. Az apám nem vet­te el tő­lem, pe­dig el­ve­het­te vol­na, mert ha úgy vesszük, csa­lás, meg­csa­lás, megcsalatás meg ilye­nek van­nak ben­ne, s nem biz­tos, hogy ezek egy ti­zen­négy éves gye­rek­nek va­lók.

És ami­kor utá­na mond­tam ne­ki, hogy ve­gye meg a Fel­tá­ma­dást is, szó nél­kül meg­vet­te. Nagy­anyám úgy tu­dott ural­kod­ni, hogy sen­ki nem vet­te ész­re, hogy az ő aka­ra­ta ér­vé­nye­ sült.

Eköz­ben fan­tasz­ti­kus to­le­ran­cia jel­le­mez­te.

8 Égtáj – Nézőpontok – Gerle Kiss Éva: Lassú méreg

A bá­tyám ezt ugya­nígy csi­nál­ta. Ők olyan em­be­rek vol­tak, akik kö­rül so­ha nem volt prob­lé­ma, min­dent azon­nal meg tud­tak ol­da­ni. Min­dent el­ren­dez­tek, min­dent a he­lyé­re tet­tek.

Csak saj­nos ez a ké­pes­ség ben­nem nem ala­kul­ ha­tott ki, mert ne­kem túl­sá­go­san is jó dol­gom volt, min­den­ki az én ked­ve­met les­te, ne­kem akar­tak jót ten­ni. En­gem gya­kor­la­ti­lag a nagy­anyám ne­velt fel, mert na­gyon so­kat la­kott ná­lunk, plá­ne, mi­u­tán nagy­apa meg­halt, és oda­köl­töz­tünk mi is a nagy­ma­má­hoz. Szá­mom­ra a leg­szebb kap­cso­lat, amit éle­tem­ben va­la­ha is lát­tam, a születési jelek egy ferris tenyérén és a nagy­pa­pám kö­zöt­ti kap­cso­lat volt.

A nagy­apám iga­zi senior volt Szentmiklóson, de köz­ben egé­szen rend­kí­vü­li en­tel­lek­tü­el is volt, pa­raszt is volt, kocs­má­ja is volt, mi­köz­ben nem gaz­ dál­ko­dott, mert mind­ig más gaz­dál­ko­dott he­lyet­te.

• Elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok.
• Pár éve szabadúszóként dolgozik, és közben gyereke is született.

Ha­tal­mas nagy szok­nya­pe­cér is volt, meg nagy mu­la­tós, de ezt a nagy­ma­ma va­la­hogy tűr­te, mi­vel ez­zel együtt annyi­ra sze­ret­te a nagy­apát, hogy nem csi­nál­ta azt, amit ké­sőbb én, hogy a fér­jem min­den ti­ze­dik csa­ja után el­men­tem egy hó­nap­ra más­sal kúrni. A nagy­apám­nak a szá­ját sem kel­lett ki­nyit­nia, csak rá­né­zett va­la­ki­re, s a má­sik rög­tön tud­ta, mit és ho­gyan kell csi­nál­ni.

Ugya­nak­kor a gaz­da­ ság­ban, a ház­ban a nagy­anyám ural­ko­dott, a kocs­má­ban ő fő­zött.

Kapcsolati erőszak 3. rész – A férfiak nézőpontjából, dr Warren Farrell nyomán

De úgy, hogy so­ha fel nem emel­te a sza­vát, so­ha be­le nem szólt sem­mi­be, csak ép­pen va­la­hogy úgy in­téz­te a dol­go­kat, hogy a vé­gén min­den úgy tör­tént, ahogy ő akar­ta. Előt­tem, egész éle­tem so­rán, az ő kap­cso­ la­tuk le­be­gett, ezt sze­ret­tem vol­na meg­va­ló­sí­ta­ni. Csak­hogy, s ez az én éle­tem nagy tra­gé­ di­á­ja, Fran­ci­a­or­szág­ban, a hu­sza­dik szá­zad vé­gén, én már nem ta­lál­hat­tam olyan fér­fit, ami­lyen a nagy­apám volt.

Én ban vol­tam elő­ször Pá­rizs­ban, és het­ven­há­rom­ban, ne­gyed­éves egye­te­mis­ta­ként men­tem hoz­zá a má­so­dik fér­jem­hez, egy fran­cia fi­ú­hoz. Én ak­kor­ra már a nyel­vet igen jól tud­tam, s azon­nal be­le­ke­rül­tem egy fran­cia csa­lád­ba, s négy éven ke­resz­tül gya­kor­la­ti­lag sen­ki­vel nem ta­lál­koz­tam, aki tu­dott vol­na ma­gya­rul.

Eköz­ben tu­laj­don­kép­pen ugya­nott foly­tat­tam az éle­te­met, ugya­núgy él­tem, mint ott­hon. Na­gyon bol­dog vol­tam, hogy a fran­cia kul­tú­rá­ban élek.

Sem­mi gon­dot nem je­len­tett szá­mom­ra az át­ál­lás. Aix-en-Provence-ban lak­tunk, ami egy cso­dá­la­tos di­ák­vá­ros volt, ott foly­tat­tam az egye­te­met, ott is böl­csész­kar­ra jár­tam, látás vitiligo-val azon­nal ren­ge­teg ha­ve­rom lett, ren­ge­teg ér­de­kes em­ber­rel is­mer­ked­tem meg.

Egy a férj rám vet rá nézőpontját fran­cia csa­lád­ba ke­rül­tem, ahol a fér­jem és a nő­vé­re kö­zött is egy ugyan­olyan erős fiú—lány kap­cso­lat volt, mint ná­lunk ott­hon, a bá­tyám és én kö­zöt­tem. És a csa­lád is, ami pe­dig na­gyon rit­ka Fran­ci­a­or­szág­ban, ugyan­olyan volt, mint az enyém. Ez volt az egyet­len ál­ta­lam is­mert olyan fran­cia csa­lád, ahol a szü­lők nem köl­csön­ad­tak a gye­re­kek­ nek, amit az­tán gyak­ran ka­ma­tos­tul kér­tek vissza, a férj rám vet rá nézőpontját egy­sze­rű­en csak ad­tak, ugya­núgy, mint anyám meg apám, anél­kül, hogy vissza­k­ér­ték vol­na.

És még­is: na­gyon hosszú idő­nek kel­lett el­tel­nie ah­hoz, hogy a gon­dol­ko­dás­mód­ju­kat is átvegyem. De az­tán vé­gül si­ke­rült. Csak­hogy ez egy ski­zof­rén tu­da­tot ered­mé­nye­zett ná­lam. Két­fé­le­kép­pen tu­dok ugya­nis gon­dol­koz­ni: fran­ci­á­ul és ma­gya­rul. A ma­gyar sok­kal mé­lyebb, sok­kal messzebb­re megy, míg a fran­cia ke­vés­bé akar a dol­gok mé­lyé­re ha­tol­ni.

A fran­ci­ák ál­ta­lá­ban is sok­kal fel­szí­ne­seb­bek: az evidenciákat ír­ják le, igaz, azt na­gyon ele­ gáns for­má­ban, de csak a leg­rit­kább eset­ben jut­nak el ad­dig, hogy föltegyék a kér­dést, mi­ért evi­den­cia az evi­den­cia.

Et­től fél­nek, mint a tűz­től.

Bejelentkezés

A nagy tö­rést egyéb­ként az a rö­vid pe­ri­ a férj rám vet rá nézőpontját je­len­tet­te az éle­tem­ben, ami­kor négy év el­tel­té­vel föl­vet­tem a há­ti­zsá­kot, és ha­za- replika 9 ­ en­tem Ma­gya­ror­szág­ra. Azt hit­tem, örök­re ott is ma­ra­dok. Csak­hogy ter­hes let­tem, s nem m akar­tam a kom­mu­nis­ta Ma­gya­ror­szá­gon szül­ni, ezért az­tán más­fél év el­tel­té­vel megint vissza­jöt­tem Fran­ci­a­or­szág­ba, jól­le­het köz­ben élet­re szó­ló mély em­be­ri kap­cso­la­ta­im ala­ kul­tak ki Ma­gya­ror­szá­gon.

Az­óta az éle­tem vég­képp két­fe­lé ha­sadt. Hi­szen fran­cia ál­lam­ pol­gár­ként úgy élek Fran­ci­a­or­szág­ban, mint­ha fran­cia vol­nék, ugya­nak­kor iszo­nya­to­san erős hon­vágy van ben­nem Ma­gyar­or­szág iránt, és iszo­nya­to­san erő­sen kap­cso­ló­dom Ma­gya­ror­szág­hoz is.

Ez egy iga­zi ski­zof­rén ál­la­pot. Ak­ko­ri­ban, ami­kor férj­hez men­tem, egész Fran­ci­a­or­szág­ban min­den csak a szex­ről szólt.

Idézetek - en

Amit Fran­ci­a­or­szág­ban sze­xu­á­lis for­ra­da­lom­nak hív­tak, az azt je­len­tet­te, hogy min­den­ki min­den­ki­vel, a férj rám vet rá nézőpontját, együtt és kü­lön, akár­ki akár­ki­vel, akár­hogy… Én meg, a sze­ren­ csét­len kis ma­gyar pi­csa, ha­lá­lo­san sze­rel­mes vol­tam Michelbe, a fér­jem­be, aki­vel együtt él­tem, míg ő a le­gyet is meg­basz­ta reptében.

A sze­xu­á­lis for­ra­da­lom egé­szen ad­dig tar­tott, amíg az AIDS be nem jött Fran­ci­a­or­szág­ba. Vé­gül ne­kem is jó volt ez va­la­mi­re, csak ép­pen bor­zasz­tó volt, hogy együtt él­tem va­la­ki­vel, ha­lá­lo­san sze­rel­mes vol­tam be­lé, az meg a sze­ mem előtt ké­pes volt egy es­te há­rom csajt is megkúrni. Az­tán min­den ti­ze­dik csa­ja után én is le­fe­küd­tem va­la­ki­vel. Köz­ben per­sze ő is ha­lá­lo­san sze­re­tett, csak en­gem sze­re­tett, csak ép­pen kép­te­len vol­tam annyit sze­ret­kez­ni, amennyit ő akart.

Michel tö­ké­le­tes fér­fi volt. Szép, okos, ér­zé­keny, em­be­ri, min­den meg­volt ben­ne. Bor­ zasz­tó­an sze­ret­tem.